A magyar politikai közösség alvajáró természetének jó példája, ahogyan Rezesová és Rogán ügyét érzékeli.

A végrehajtó hatalomnak jó pár oka van, hogy a házi őrizet (kontra előzetes letartóztatás) intézményét gyanússá tegye a közvélemény szemében.  Ilyen a szintén erős propagandatartalmú Tobin-ügy akadozása (megvan valakinek, hogy Ciarán Tobin a magyar hatóságok hanyagságából juthatott ki Írországba, és ezért az akkori belügyminiszter, bizonyos Pintér Sándor a felelős?), vagy a populista ellenzék asszisztálásával meghozott Lex ároktői banda, ami világbotrány (világon ezúttal a nyugati demokráciákat értve). Ezeket a közvélemény nem nagyon veszi észre, de a harsogástól aztán végképp nem.

A kormánymédia orrán-száján harsogott propaganda fő mondanivalója az, hogy mégiscsak tűrhetetlen, hogy ha valaki négy embert megölt (tökéletesen el van felejtve, hogy az emberölés, az más bűncselemény), luxuskörülmények között lébecoljon (holott sehol nincs előírva, hogy aki a saját maga által megvásárolt vagy bérelt lakásban van házi őrizetben, az köteles a sanyarú magyar átlaghoz igazítani életmódját, és saját kezűleg főzni a milánóit Tesco gazdaságos darálthúsból).

Rogán Antal, aki az egyik leggazdagabb (és legeladósodottabb) magyarországi közösség polgármestere, azonkívül a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, tehát mind a végrehajtó, mind a törvényhozó hatalomban magas posztot visel, jó alkalmat látott az ügyben, hogy népszerűségét növelje. Nyilván azzal számolt, hogy a publikum többségét nem izgatja a hatalmi ágak szétválasztása, sőt azt se tudja róla, hogy micsoda; és jól számolt. Előbb egy gondosan megszalasztott videóüzenetben felháborodott Rezesová luxuskörülményei miatt, majd miután pár órával később a bíróság úgy döntött, hogy Rezesovát vissza kell vinni a cellába, elismerően bólintott: az igazságszolgáltatás mégiscsak tudja a dolgát. Nem hibából keltette azt a látszatot, hogy a bíróság az ő nyomására döntött “helyesen” , hanem ez volt a célja.

És így is ülepedett le a téma a közvéleményben. és emiatt háborodott föl, teljes joggal, a Magyar Bírói Egyesület is. Csakhogy a helyzet ennél is rosszabb.

Az Így írnánk mi blog szerzője a kevesek között van, akik rámutatnak a tényre, hogy  “a törvényszéki döntés nem a Fidesz frakció mostani, hanem az ügyészség korábbi indítványára született”. De éppen ez az.  Az Így írnánk mi sem tud elszakadni attól az értelmezéstől, hogy itt Rogán (“a magyar politika egyik kéttonnás gorillája”) gyakorolt nyomást. Pedig nem.

A magyar jogi világ megfigyelői bármikor képesek nem észrevenni, vagy ha néha észreveszik, bármikor képesek elfelejteni, hogy mennyire összhangban tud működni politikailag súlyos ügyekben az ügyészség a Fidesszel. Nem a törvényhozó és végrehajtó hatalommal, ahogy az a tankönyvekben le van írva, hanem a Fidesszel.  Az ellenzéki pártok – a DK és az új, kisebb kezdemények kivételével – még a jelenlegi szerény erejüknek se lehetnének birtokában, ha annak idején lelkesen vagy a “jobb nem új frontot nyitni” jelszavával nem csatlakoznak ehhez az összhanghoz. Főleg Sukoróról meg az UD Zrt.-ügyről és összes leágazásáról beszélek.  Ha az ellenzéknek annyira szívügye a jogállam, sőt “jogállamiság”, akkor itt bőven talált volna témát.

Mindegy, hogy érdekből vagy meggyőződésből, de nem talált, a kormánypártok természetesen már eleve nem, úgyhogy a közvélemény 99 százaléka ma teljesen vak erre a témára.

Amire ki akarok lyukadni: Rogán nem gyakorolt itt semmiféle nyomást. A dolgot az ügyészség indította el napokkal korábban, a Fidesz propagandaérdekeivel összhangban. Rogán nyilvánvalóan tudta, hogy mikor és milyen döntés születik, és a lehetőséget kihasználva eljátszotta a felháborodó-nyomásgyakorló politikus – joguralommal nem pászentos, de a népnek rokonszenves – szerepét. Hogy azért pont ő, mert ő volt a legszemfülesebb, vagy azért, mert valamiért ráosztották, azt nem lehet tudni.

Rezesová ügye politikailag ártalmatlan, de el tudok képzelni olyan tárgyalótermi eseményeket a 2014-es kampányban, amikor az ellenzéki pártoknak, illetve az összefogásukat pártoló véleménymondóknak választaniuk kell a létező “jogállamiságba” vetett, egyszer használatos bizalom plusz a konkurensek utálata, illetve az elemi tisztesség között. Érdekelne, hogy akkor mennyire ébrednének fel az alvajárásból.