Jé, ez érdekes. Újabb eljárás indul Hagyó ellen, és ezúttal több más volt városházi tisztviselő is gyanúsított lett, a gyanú tárgya: fiktív szerződések.

A gyanúsítottak között van Gyekiczki András, Demszky volt irodavezetője. És mi az az attribútum, amit a nemzeti hírügynökség fontosnak tart megemlíteni?

“…a Horn-kormány idején a Belügyminisztérium kabinetfőnöke volt és nevét az akkori ellenzék összefüggésbe hozta SZDSZ-es politikusokkal kapcsolatos állambiztonsági iratok eltüntetésével.” Ezt kell most tudni Gyekiczkiről nemzetileg és közszolgálatilag.

Az összetéveszthetetlen szag.

Az akkori ellenzék elmehet a búbánatba, ugyanis pontosan ők – konkrétan főként Boross Péter, az utolsó kommunista állambiztonsági főnökkel, Nagy Lajossal együttműködve – tüntették el a mindenkivel kapcsolatos állambiztonsági iratokat, magyarul egyszerűen eldugták a hálózati nyilvántartást plusz azokat a III/III-on kívüli (/I-es, /II-es, /IV-es) dokumentumokat, amikből a magyar politikai elit nagy részének állambiztonsági érintettsége a nyilvánosságra hozás után kiderült volna.

Az akkori ellenzék fineszesebb, illetve érintett része (csak feltevéseink lehetnek az átfedés mértékéről) erről következetesen hallgat. Igen, tudom, az “SZDSZ-es politikusok” ezen a nyelven elsősorban Göncz Árpádot jelenti, de amennyiben voltak róla ténylegesen kompromittáló iratok, azt a fent említett rablógazdálkodás jegyében nyugodtan nyilvánosságra hozhatták volna a 94-es választások előtt, különös tekintettel a Göncz és az akkori jobboldal közötti háborúságra, ha – (ismétlem, feltéve, hogy volt ilyen irat) ha a létező jobboldali “szakpolitikusok” nem rettegtek volna attól, hogy akkor elindul a lavina. (Ezért is húzták az átvilágítási törvény meghozatalát az első ciklus legvégéig, amikor már nyugodtak lehetettek, hogy a saját köreikből kevesek átvilágítására kerül majd sor.)

A tény az, hogy az SZDSZ-ben (illetve előzményében, a Beszélő / Hírmondó szűkebb-tágabb körében) akadtak ugyan besúgók, de jellemzően a III/III-as megfigyelésnek célszemélyei és nem végzői voltak. Ellenben az akkori ellenzék át- meg át volt szőve állambiztonsági kapcsolatokkal.

Természetes, hogy a düh arra a Belügyminisztériumra irányult, amelyik tripla ellenszélben (szocialista, ellenzéki, jogi-alkotmánybírósági), próbált valami ablakot nyitni arra, amit az állambiztonság elfalazott.

Ha most hirtelen rászállnak Gyekiczkire, és kvázi hivatalosan az SZDSZ-nek való állambiztonsággi témájú falazást nevezik ki a fő ismertetőjegyének – a bamba nép számára, amelyiknek fogalma sincs arról, hogy ki ez, meg mi történt az állambiztonsági iratokkal – akkor valaki most, 2011-ben törleszt. És nagyon könnyű észrevenni, hogy kicsoda.

Mindenesetre érdemes nyitott szemmel és pihent orral figyelni az ilyen eljárásokat.