Ezt írja az újság .

Először is még egy tiszteletkör Malicious előtt, aki bizonyította, hogy az “emelkedett” preambulumot Nemzeti hitvallást Szájer állításával ellentétben simán le lehet fordítani angolra anélkül, hogy kevesebb értelme maradna, mint amennyi magyarul van. Megerősítve azt a gyanút, hogy mégiscsak szégyellik még saját  néppárti barátaik és pártfogóik előtt is ezt a zöngeményt. Tovább erősíti a gyanút a címváltoztatási szándék.

Kérdezhetnénk, hogy ha a kereszténység magasabbrendűségét – akár a mintának vett lengyel preambulumhoz képest is, nem beszélve a többi, világnézeti semlegességen alapuló alkotmányról – nyomatékosan megfogalmazó preambulum jó volt nekik, akkor deklarált keresztény létükre mit szégyellnek a teológiai mellékjelentésen. Ez is annak példája, hogy fogalmak helyett légből kapott szavakban gondolkoznak, már ha ezt gondolkodásnak lehet nevezni, erről ennyit. Arról most ne is beszéljünk, hogy az “Isten, áldd meg a magyart” mint fejezetcím még kevésbé való jogszabályba.

De ha értesüléseim nem csalnak, az történt, hogy valaki megnézte a magyar-angol szótárt, és ott a hitvallásra első helyen az volt, hogy “confession”. Az tényleg hülyén hangzik angolul, hogy “national confession”.

Odáig nem jutottak el az okosok, hogy a confession angol anyanyelvűek számára inkább protestánsul jelenti a hitvallást (Augsburg Confession), katolikusul viszont elsősorban a gyónást. Amúgy meg, büntetőjogilag, vallomást. Nemzeti gyónás, nemzeti bűncselekmények bevallása, ez tényleg vicc. Van viszont a hitvallásra egy másik szó, a creed (Apostles’ Creed, Nicene Creed), és ennek nincs szükségszerűen teológiai (esetleg büntetőjogi, eljárásjogi) jelentésvonzata.

Ott van például az  Egyesült Államok hivatalos Nemzeti hitvallása (National Creed). Címe:The American’s Creed, minden teológiai áthallás nélkül: Az amerikai ember(ek) hitvallása, William Tyler Page írta 1917-ben, 1918-ban fogadták el. Eredetiben itt olvasható: http://www.ushistory.org/documents/creed.htm .

Fordítom, rondán, de funkcionálisan. A jobb követhetőség érdekében tagolom:

“Hiszek az Amerikai Egyesült Államokban mint a nép kormányzatában, a nép általi és a népért való kormányzatban (NB mivel az amerikai közjogi nyelvbenl a “state” az egyes tagállamoknak van fenntartva, a “government” = kormányzat azt jelenti, ami magyarul az “állam”),

melynek jogos hatalma (NB ez precízen “legitim jogkörei” lenne magyarul) a kormányzottak egyetértéséből ered(nek),

mint köztársaságban létező demokráciában,

mint sok szuverén (tag)államból álló szuverén nemzetben,

mint egységes és elválaszthatatlan, tökéletes unióban,

amely a szabadság, egyenlőség, igazságosság és emberiesség azon elvein alapul, amelyekért amerikai hazafiak az életüket és jólétüket áldozták (NB a “fortune” szó első jelentése vagyon, itt olyasmit jelent, amit magyarul úgy mondanak, hogy “jó sora van” valakinek).

Ezért tehát hiszek abban, hogy kötelességem, hogy hazámat szeressem, hogy támogassam Alkotmányát, hogy betartsam törvényeit, hogy tiszteljem zászlaját, és megvédjem minden ellenségétől.”

Semmi teológia, semmi nemzetfenntartó erő. Szabadság, egyenlőség, igazságosság, köztársaság, a cselekvő hazafiasság kötelezettsége. Valami hasonló nekem tökéletesen megfelelne magyarul is. Ilyen az, amikor valaki tényleg hisznek a hazájukban és büszkék rá, nem pedig a züllöttségüket és gyengeségüket kell kompenzálniuk.

Mennyivel őszintébb lett volna, ha a mostani harmaodsztályú Magyar Nemzet-vezércikk helyett beemelik Papp-Váry Elemérné költeményét (The Hungarian’s Creed), oszt jónapot.