1. Tavaly júniusban szokásomtól eltérően nagyon megértő voltam  a Mandiner körével úgy egyben, és bár előtte a Biszku-téma hirtelen behozását figyelemelterelésként írtam le, itt visszakoztam: jóvan, ha ez kell az identitásukhoz, én nem sajnálom tőlük. Azóta Biszkura rászálltak a nemzetiszocialisták is, bíróságig jutott az ügy, de 90%, hogy a vén terroristának szőre szála sem görbül.

Tegnap viszont az az érdekes hír jelent meg, hogy Novák Tamás, a Biszku-film társalkotója egyben társtulajdonosa (a Mandiner főszerkesztője mellett) annak a cégnek, amelyik az orbanviktor.hu honlapot gondozza (ez most már azonos a miniszterelnok.hu – val). Mármost ha valaki rajta van a miniszterelnök fizetési listáján, az lehet becsületes, tehetséges, mittudomén, akár még a tisztelettudó, konstruktív bírálatot is megengedheti magának, de függetlennek sehogy se mondhatja magát. Szóval pont az önálló és vállalt identitással van probléma.

És ebből az alkalomból revideálnom kell a revideálást, mégiscsak előhoznom azt, ami nekem már akkor bökte a csőrömet.  A Biszku-film – azonkívül, hogy Biszku egy véres kezű gazember, amit enélkül is tudtunk – azt a felfedezést teszi, hogy egy kilencvenéves, megátalkodott komancs, aki csinálta a megtorlásokat, képtelen úgy gondolkozni róluk, mint egy harmincas kereszténykonzervatív. (Azok után, hogy a rezsimje bukásától huszonegy éven át senki, beleértve a jobboldali kormányzatokat, nem bánt úgy vele, mint egy nürnbergi elítélttel, sőt még csak nem is mondta nagyon senki neki, hogy baj van a gondolkodásmódjával. ) Ennek a felfedezéséhez és “leleplezéséhez” nem kell különösebben nagy kapacitás.

Amiről a film nem nagyon beszél, az egy sokkal érdekesebb téma: hogyan szervezte meg Biszku 56 végétől a már 53-ban, Péter Gábor letartóztatása után (cionista összeesküvés stb.) a Belügybe olvasztott ÁVO zökkenőmentes transzformációját Politikai Nyomozó Főosztállyá, majd előléptetése után (miniszterelnök-helyettes, KB.-titkár) némi profilkorszerűsítéssel III-as főcsoportfőnökséggé. Mely utóbbihoz tartozást Orbánék is szelektíve megbocsátják, és a szaktudást hasznosítják.

Az egyik legszebb példa .

A másik legszebb példa .

És nem, és nem megy a link. Még kis se tudom türülni a rosszat. Feladom. Az egyik legjopbb példa Martonyi, a másik a katonai szolgálat második (operatíve első) embere.

2. Gyurcsánynak az utód kijelölésére tett kísérleteit kötelezően a “kabaréba illő” jelzővel emlegették az elemzők és a sajtó, de megint csak keveseknek tűnt fel, milyen gyorsasággal jelentek meg az egyébként slendrián és hézagosan tájékozott médiában a komplett, gondosan szerkesztett , lejáratásra is alkalmas anyagok “új” információkkal, adatvédelmileg (ez az előző földtörténeti korszakban még fontos volt) necces részletekkel. Patai Mihály tőzsdeelnökről például nem mulasztották el közölni, hogy két évig Biszku veje volt, majd az após bukásakor, 78-ban elvált. (Van abban az életrajzban más is annak, aki tud olvasni, de azt nyilvána  heti Válasznak kellett volna lelepleznie, ha nem viselkedik jól.)  Ez az a típusú kompromat, amit a Fidesz-agitprop abban a pillanatban tud beélesíteni, amikor kell, így “tematizálva a közbeszédet”, ahogy elemzőék mondják. Patai, aki teljesen normális miniszterelnök lett volna, visszalépett, békén is hagyták. (Ha nem teszi, valószínűleg a Biszku-rokonság lenne a fő tétel a bűnlajstromán, zilliószor kopipésztelve.  Legközebb abban a csapatban bukkant fel, amelyik Orbán gazdasági akciótervét dolgozta volna ki, láthatóan Matolcsy ellenében (ezt húzta keresztül Gyuri, a Mágus előbb az IMF és az EU küldöttségének hazazavarásával, aztán még sok minden mással). A lényeg, hogy ha valaki együttműködik, minden meg van bocsátva. Ha nem működik együtt, jön a szelektív lebiszkuzás.