1. Február 16-án Strasbourgban, az Európai Parlament vitájában Neelie Kroes, a digitális agendáért felelős biztos örömmel jelenti be, hogy Orbán Viktor beleegyezett, hogy módosítja a magyar médiatörvény(eke)t (nem a media act, hanem a media law kifejezést használja, mivel menet közben képbe került a “médiaalkotmány” is),

“so that it complies with all aspects of EU law that we, European Commission, have raised” (úgy, hogy megfeleljen az uniós jog összes /olyan/ pontjának, amelyet mi. az Európai Bizottság, felvetettünk).

Kroes és stábja kb. huszonötször közölte, hogy csak ott kérhetnek módosítást, ahol a tételes uniós joggal ütközik a magyar jog, az alapjogi chartát csak ott tudják számonkérni, ahol elvei az  audiovizuális irányelvben (AVMS, ez egy uniós “törvény”, ) konkrétan kifejeződik. Az eredeti három kéréshez menet közben valamikor jött a negyedik, a médiaalkotmány boldog-boldogtalan “nyílt vagy burkolt megsértését” tiltó bekezdése, ami ugyan nincs benne az AVMS-ben, de olyan botrányos, hogy “európai normákon” nevelkedett, ép, civilizált ésszel nem lehet szó nélkül hagyni. Kroes rettentően vigyázott, nehogy politikailag elfogultnak látsszon, és ezért ragaszkodott az AV direktíva betűjéhez, de valami közbejöhetett, mindenesetre sikerült a beavatkozás. Közölt továbbá legalább annyit, hogy a Médiatanács egypárti összetétele sem tetszik neki, de erről nem szól külön az uniós jog. Próbálkoztak a megfogásával, de leálltak vele. Ez is arra példa, hogy az uniós jog mennyire nem azonos az “európai normákkal”.

2. Két nap (!) múlva a fidesz.hu leadott egy cikkecskét azzal a címmel, hogy A magyar szabályozás minden tekintetben megfelel az európai normáknak. Hogy ki mondott ilyet? Hát Deutsch Tamás személyesen, aki így “tolmácsolta” Neelie Kroes fentebb hallható szavait. Hamisan tolmácsolja, hiszen Kroes semmiféle “európai normáról” nem beszélt, pláne nem az összesről, hanem az európai jogról, és annak is csak azokról az apektusairól, amiket az EB felvetett (vonatkozó mellékmondat, ez a magyarban eredetileg mindig szűkítő értelmű, de hogy angolbubusok is értsék: restrictive relative clause). Mindegy, a Fidesz számára ezentúl ezt mondta Neelie Kroes.

3. Március 10-én az EP négy frakciója határozati javaslatot terjesztett be a magyar médiatörvények elítélésére. Joseph Daul elzászi gazdavezér, néppárti frakcióvezető ekkor azt kérdezte a liberálisoktól, hogy tényleg saját biztosukat, a médiaügyekért felelős Neelie Kroest támadó szöveget akarnak-e elfogadni. Hogy pontosan mit mondott, azt egyelőre nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy kezdettől fogva (2007) automatikusan visszamondja, amit a Fidesz a fejibe táplál.  De a liberálisok stb. természetesen nem az uniós jogot érvényesítő biztost támadják, hanem éppen az “európai normákat” védik.

4. A fideszes agitprop – jóhiszeműen azt gondolom: önkéntes – munkásai természetesen ténynek veszik Deutsch hamisítását, és innen már a mém dolgozik magától az összes többivel együtt.

(Azt az infót egyébként nemigen közölte a hazai sajtó, hogy a magyar eset hatására az EU-ban elkezdik módszeresen vizsgálni azt, amire eddig nem nagyon figyeltek: azt, hogy az egyes tagállamok sajtó- és médiaszabályozásai hol nem felelnek meg az “európai normáknak”. Az “utolsó rángásokat” kb. harmincadszor emlegető publicistáknak és píárosoknak: csak most kezdődik.)

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a négy másik pártszövetségben jobban ismerik vag yértik a magyar médiatörvényeket, mint az Európai Néppártban, ugyanis, megint csak, a bunkóságnak és aljasságnak ezt a fokát “európai normákon” nevelődött ésszel egyszerűen nem lehet felfogni. Azt se mondom, hogy a törvényt mindenféle nemzetközi fórumokon támadó veterán hazai liberálisok nem tökéletes politikai analfabéták, és ehhez képest nem hiszik magukat ellenállhatatlan meggyőző erejű orákulumnak. (Egyszerűen kétségbeejtő volt pl. az ALDE meghallgatásán, hogy mennyire hiányzott vagy a felkészültség, vagy a nyelvtudás, és minden esetben az a képesség, hogy két megjegyezhető mondatban közöljék, mi a bajuk tulajdonképpen. Az ember szinte hallotta, mit gondoltak magukban Kroesék: oké, mi segítünk, de talán lennének szívesek nem saját maguk elizélni, ha már helyzetbe hoztuk őket).

De attól még a Fidesz hazudozása reflex- és iparszerű, és valószínűleg már rég nincs is tudatában, hogy hazudik.