Sohase gondoltam, hogy hasznos információkat szerezhetek a magyar EU-elnökségi honlapon , de most, hogy megnéztem, szereztem egy nagyon hasznos információt. Azt, mondjuk, eddig is tudtam, hogy a magyar politikai elit reménytelenül és katasztrófát sejtetően mucsai, és látni lehetett, hogy ez a mucsaiság nem kerülte el a diplomáciát. De a honlap tanúsága szerint a magyar diplomácia már akkor se tud megszabadulni tőle, ha legalább egy kirakatot kéne összeraknia, hogy az európai elnökség alkalmából (amikor nézik) ne lássák, mekkora bunkó.

Van német és francia változat is. Angolul tudok annyira, hogy hozzá merjek szólni. Konkrétan az történt, hogy sajnálták a pénzt angol anyanyelvi lektorra + korrektorra, vagy fel se ködlött bennük, hogy ilyen kell, hanem odadobták a projektet valakinek a retyerutyájának, akinek a fiának a barátnője összedobta gimnáziumi hármas angoltudással,

Ahogy mondani szokták, “a teljesség igénye nélkül” (without the demand of totality, vagy mégse?):

Először is a dátum. “2011, March 4 – 4:30pm” stb. Aki ilyet képes leírni, az életében nem írt vagy olvasott egyetlen angol levelet, dátumozott szöveget sem. És ez sajnos ordít annak, akinek szánták: európai polgárnak, aki tud angolul. Lehet March 4, 2011 vagy britül esetleg 4 March, 2011, de hátul az év, könyörgöm. (Hacsak nagyon-nagyon nem akarom hangsúlyozni, mondjuk, csillagászati céllal, hogy az összes év közül 2011-ről van szó, de ez nem csillagászati honlap.) Azonkívül ha más sorrendet, mint a magyart, nem tud elképzelni a kedves retyerutya fiának a barátnője, akkor sincs vessző az év után. Továbbá: a szóköz-kiskötőjel-szóköz (ahogy a dupla felső idézőjel is), az írógépkorszakból megmaradt és nyomtatásban tilos khm, csiszolatlanság, amit a konvertálók sajnos konzerváltak, de ilyen angolban végképp nincs. Nem köll. A “4:30pm” pedig brit angolul “4:30 p.m.”, amerikaiul (de hát Európában vagyunk) esetleg 4:30 P.M., előtte szóköz, a p és az m után pont, közöttük viszont nincs szóköz. Már ha nem magánszöveg, mert abban úgy írjuk, ahogy akarjuk.

Hasonlóan az “EU-Japan Symposium”-ban stb. sincs szóköz a kötőjel előtt vagy után. (Gyaníthatóan a t. fordító magyarul se tud helyesen írni, mert ott se lenne, de hát ez már kormányzati követelmény.)

The strengthening of the partnership and cooperation between the EU and countries of Asia is of special significance – stated Zsolt Németh, Minister of State for Foreign Affairs, in the Ministry of Foreign affairs in the EU – Japan Symposium held on 3 March 2011. Na, itt jól van a dátum, de először is ilyen idézés angolban nincs. Ha szó szerinti idézet, akkor felső vesszők közé kell tenni (vagy két felső idézőjel közé), mindkettő befelé áll, és a második felső vessző előtt van egy vessző (nem utána a szóköz-kiskötőjel-szóköz), és utána az, hogy “said” vagy felőlem “stated”, ha már nagyon ragaszkodunk az emelkedett stílushoz, amihez én a retyerutya helyében nem ragaszkodnék. Ha nem szó szerinti idézet, akkor elöl jön az, hogy said (ezt és ezt mondta), és utána múlt időbe áttéve az egész hóbelevanc, minden idézőjel nélkül. Tudtommal ezt gimnáziumban tanícccsák. Ja és nem “in the symposium”, hanem “at the symposium”. És ha a minisztériumban tartott szimpóziumon mondta, akkor előbb jön az “at the symposium” és utána az “in the ministry”. Eztet most hagyjuk. És hagyjuk a központozási hibákat is, különös tekintettel a vesszőhibákra, mert nyugdíjazásig nem végzünk velük. (Miért épp itt nem hemzsegnének, amikor a törvények és más hivatalos szövegek is tele vannak velük?)

Nézzük inkább Magyarország bemutatását. Nem maradhatnak ki a Nobel-díjasok . “An exclusive article written for the Presidency website by the “Múlt-kor” historians’ web portal”. Ez rendben, de aki angolra fordította, annak fogalma sem volt, hogy John von Neumann, Theodor von Karman vagy Edward Teller ilyen néven világhírű, de tényleg, ha már azt akarjuk megmutatni az Uniónak, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk, nem csak olyan mucsai debilek. Űgyhogy nem kéne tódorozással meg edézéssel rejtvényeket feladni annak, aki véletlenül idetéved. A további dolgozatjavítástól eltekintünk, csak megjegyezzük, hogy Milton Friedman (aki tökön szúrná magát a mai magyar állapotok láttán) nem 1946-ban kapta meg a közgazdaság-tudományi Nobel-emlékdíjat,  akkor ugyanis még nem létezett ilyen.  Ahogy Richárd Zsigmond nevű magyar származású Nobel-díjas sem, csak Zsigmondy. Lénárd Fülöp viszont, amikor már Hitler tanácsadója volt, nem tartotta magát magyarnak, úgyhogy nem kéne vele annyira büszkélkedni, hanem inkább a magyar tudomány tényleges teljesítményével kéne, de az objektív okokból nehezebben megy.

És az elmaradhatatlan “leghíresebb magyar”. A Liszt-évben is ki más, mint Orbán Viktortól származik, a nyelveket kérjük használat után bő folyóvízzel leöblíteni.

További jellemes csemegézést. (Hopp, ez elütés volt “kellemes” helyett, de nem is rossz.)