az EP-erőviszonyokról szóló posztomhoz 

a különben támadhatatlanul objektív F. A. Z.-ból.

Külön felhívom a figyelmet arra, hogy Schulz olvasta a törvényt (a kormány állításával ellentétben léteznek más fordítások). Szerinte a legsúlyosabb a “legalább három” jogsértés közül az, hogy a hatalmi ágak szétválasztását meghazudtolva a hatóság bírói jogköröket kap, hiszen szankciókat róhat ki, megtámadható azzal, hogy “dehát máshol is”.

Csak éppen:

1. A sokat emlegetett francia médiahatóság büntető puvoárjához képest a kiszabható bírságok mérete csillagászati, főleg ha belekalkuláljuk a két médiapiac közötti különbséget,

2. az “emberi méltóság” megsértéséről (amit nálunk szancionálni lehet), náluk nem szabadon értelmezhető gumiparagrafus  szól,

3. a propagandával ellentétben egyáltalán nem jelent minden esetben menedéket a szankciótól, ha a kipécézett alany bírósághoz fordul,

4. a hatóság sok esetben nem a törvény, hanem a saját, egyelőre ki tudja, milyen határozatainak, rendeleteinek a megsértését szankcionálja majd ,

5. azt nem is feszegetem, milyen könnyű lehet megoldani, hogy a Médiahatóság keze alá baráti bíróság dolgozzon.

6. Ha Schulz egyértelműen tévedne is bármiben, az nem az ő rossz szándékát mutatná, hanem azt, hogy a törvény úgy van megírva, hogy még magas IQ-val se lehessen tökéletesen megérteni. Nem véletlenül.

Ja, és felhívom a figyelmet, hogy sem Schulz, sem a cikkíró nem használja a Magyarországon imádott “jogállam” kifejezést. A “hatalmi ágak szétválasztása” van, meg “európai mérce”.