A Külügyminisztériumnak szeptember 1. óta új államititkára van, Győri Enikő volt EP-képviselő személyében. Ő felel az EU-ügyekért, azaz a magyar EU-elnökségért.  Ezt a Külügyminisztérium közölte az MTI-vel, viszont a saját honlapján a kinevezésnek nyoma sincs, se a hírekben, se a “Vezetés, szervezet” rovatban. Ahhoz képest, hogy már június 11-én bejelentették, szeptember 1-től “kijelölt államtitkár lesz”.

Hogy miért a kéthónapos szünet? (Nemcsak ebben. Mindent, ami nem “nemzetpolitika”, akadályozott a reflexszerű politikai tarolás és a diplomácia mint hivatás és szervezet semmibe vétele. Ja, és még mindig nincs, aki rendesen szerkessze a honlapot.)

Ez ugyanannak a beszűkült tudatú politikai gépiességnek a következménye, mint ami odavezetett, hogy a honlapon feltüntetett három diplomáciai csúcsvezetőnek (miniszter, parlamenti államtitkár, közigazgatási államtitkár), nem beszélve a föléjük rendelt “nemzetpolitikai” miniszterelnök-helyettesről, nincs diplomáciai (nemzetközi politikai) képzettsége. Az öt helyettes államtitkár közül háromnak van. Látható, hogy csak a lázas nemzetpolitikai buzgolkodás hónapjai hetei után kattant be, hogy nemcsak magyarság- és szomszédságpolitikából, no meg IMF-ellenes propagandából áll a világ, hanem orbitális leégés lesz az elnökségből, ha nem csinálnak valamit, és ezért elővették azt a régi Fidesz-kádert, akiről tudni lehetett, hogy ért az uniós ügyekhez

Amivel nem Győri Enikő érdemeit akarom csökkenteni, mert képzettségével, tapasztalatával nincs hiba. Csak azt mondom, amit a publicisztikában: minimum nyolc évük volt, hogy felkészüljenek a kormányzásra. Ezt a nyolc évet harcászati manőverekkel töltötték, és egyáltalán nem készültek fel a kormányzásra. Személyi tekintetben ez úgy mutakozik meg, hogy a legkisebb ellenállás irányát választották (nem is választották: úgy jött), és elsősorban a hadviselésben jeleskedő pártkatonákat és kipróbáltan engedelmes Kádár-kori relikviákat, illetve ezek legmegbízhatóbb régi embereit nevezték ki kulcspozíciókba (a “kinevezték” többes száma eufémizmus). Nemcsak arról van szó, hogy “legyen úgy, ahogy a múltkor volt”, hanem még úgyabbul van. A Fideszhez szorosan kötődő, de nem agitpropból élő “technokraták” még annyira se rúghatnak labdába, mint a múltkor. Most látunk egy kivételt. De miért kivétel?

Más kérdés, hogy Győri Enikő a maga jellegzetesen fideszes mentalitásával mennyire alkalmas diplomatának. EP-vitában lehet ilyen hangnemben, és ennyire a honi összeesküvéselméletekhez tapadva beszélni a (jelenleg) második legnagyobb európai pártalakulatról, de kétséges, hogy ha elnökként tárgyalni kell, akkor ez bejön-e. Nem beszélve olyan apróságokról, mint hogy: “szeretnénk, ha a vízpolitika és a kulturális sokszínűség lenne a magyar íz az elnökségben” (a Duna-stratégiáról beszél). Túl a matolcsysta zöld vízmánián, valamint a kulturális sokszínűség mint cél ürességén (az összes Duna-menti kisállam imádja a saját kultúráját, nem maradt mit megvalósítani), láthatóan nem veszi észre, hogy a) az egész osztrák-román Duna-régió-ötlet újabb lépés Magyarország leértékelésében, és gyakorlatilag az Unió délkeleti (gazdasági és politikai) terjeszkedéséről szól, amiből Magyarország a zöldség és a kultúra fölösleges forszírozásával megint csak kimarad, b) a szerb, szlovák stb. szomszédok a maguk részéről megoldották a “vízpolitikát”, és most a logisztikai csomópontok kiépítését tervezik teljes gőzzel, míg nekünk maradnak az élményfürdők meg a kártérítés a Sueznek.