Orbán karácsonyi Magyar Nemzet-interjúja tele van mazsolákkal és kandírozott narancshéjdarabokkal, most csak ezt:

MN: A több lépcsőben kiépült médiatestületek minden fontos pozíciójában a Fidesz által delegált személyek ülnek. hogyan lehet így politikamentességről beszélni?

OV: Ez a közbevetés minden területre igaz.

Tény. Mindenhol a Fidesz által delegált személyek ülnek. Rendes tőle, hogy bevallja. Hogy ez miért nem baj?

A modern társadalmakban a választók a döntések meghozatalának jogát átruházzák az általuk támogatott politikai erőkre, ezért választanak parlamenti képviselőket, a képviselők pedig kormányt, hogy döntsenek és viseljék a felelősséget.

Stop. De jól tudja hirtelen. Igen, ez a képviseleti (nem közvetlen, nem népi, nem részvételi) demokrácia, ez a szabad mandátum (nem pedig a kötött, ahol a képviselő Tahófalvát képviseli, és ha az otthoniaknak nem tetszik, ahogy dönt, visszahívhatják), ez a parlament (és nem a nép) által választott, a parlamentnek (és nem a Embereknek) felelős kormány. Szöges ellentéte annak, amit a Fidesz 4-8 éve sulykol, olyan sikerrel, hogy például az Önök oaadó bloggere nemcsak Fidesz-hívőkkel, de a Fidesz-kritikusok egy részével sem volt képes soha megértetni, hogy nem a közvetlen demokrácia, a visszahívhatóság stb. a normális. Mondjuk ehhez hozzájárult az is, hogy a szocialisták sem értették, a szadi értette, de nem mondja, az LMP meg láthatóan ismeri a fogalmat (tanulta első félévben), de sokallja a megvalósulást.  Orbán se mondaná ki a varázsszót, a világ minden pénzéért se.

Amúgy érdemes ennek a szemszögéből végigelemezni a NENYI-t, mert túl azon, hogy (szerintük) közakarattal választották meg őket, az Emberek és a kormány megválasztás utáni viszonyáról csak egy rosszul fogalmazott, homályos és tautologikus mondat szól, amibe mindenki azt lát bele az említett viszony tekintetében, amit akar: “Szilárd meggyőződésünk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat.” (Kicsoda fog össze a rendszerben és kivel, ugye. Gyaníthatóan saját magukkal fognak össze, a népakarat addig volt érdekes, amíg ő át nem vették a hatalmat.)

A kétharmados többségünk nemcsak lehetőség, hanem felelősség és kötelezettség is. Természetesen meg fogjuk hozni azokat a döntéseket, amelyek választási programunkból fakadnak, hiszen az emberek erre szavaznak.

Ugyanaz a rossz, szerintem tudatosan homályos, elkenő fogalmazás: nem a választási programjukat hajtják végre (az ugyanis üres, mint egy átlag magya honlap). Hanem a belőle fakadó döntéseket. Hogy milyen döntések fakadnak belőle, azt a Fidesz mondja meg. Viszont az “ez”, amire “az emberek” szavaztak, eme slendrián nyelvtanban vonatkozhat a programra is (amire legalább elvben szavaztak, gyakorlatban persze nem), meg a fakadásra is. Ha azt mondják, hogy a fakadásra nem szavaztak, azt lehet mondani, hogy dehát a programra szavaztak. És a koronaékszer:

Nyilvánvaló, hogy nem fogunk MSZP-seket, SZDSZ-eseket (?!), LMP-seket vagy jobbikosokat olyan helyekre kinevezni, ahol a megszületendő döntésekért majd nekünk kell viselni a felelősséget.

Ezzel egyrészt elismeri, hogy a Médiatanács egy kormányszerv. Túúúúdom, máshol is Európában stb., de máshol Európában a kormányban van annyi tisztesség, hogy a) nincs csúcsszerv az egész média fölött, és ha van is olyasmi, ami ehhez közelít, persze nem ilyen pankrátori habitussal, oda direkte nem pártalapon neveznek ki tagokat,  legalább a formára ügyelnek). Másrészt a médiatanács tagjait kilenc évre választják meg. Milyen alapon jelenti ki Orbán, hogy kilenc évig a Fidesz fogja viselni a felelősséget? Kilenc évig nem lesz választás, esetleg lesz, de már most tudják, hogy a Fidesz fogja megnyerni (“kötelezettség” – ezek szerint már van valami terv), vagy pedig meg akarja akadályozni, hogy ebben a témában az esetleg kormányra kerülő ellenzék döntsön, és “viselje a felelősséget”.

A többi a szokásos szocifikázás és szakértelem-ellenes hanta. Boldog karácsonyt mindenkinek, az ártatlan Magyar Nemzet-olvasóknak is.