A cenzúratörvényt egyöntetű undor, felháborodás és közröhej fogadta Európában. Két óvatosabb hang volt: a kiváló Georg Paul Hefty   arról ír, hogy a törvény “mind politikai, mind jogi értelemben kötéltánc a megbízható médiarend és a cenzúra között”. és “, “az állami és a magántulajdonban lévő médiumok felügyeletét célozza, ami nem feltétlenül jelent egyet az azok feletti uralommal”. Ezzel rámutat a Fidesz-rezsim két sajátosságára: az egyik, hogy mindig magasabb, az európai normákba még beleférő érdekekbe és jogászkodásba csomagolja a szabadság felszámolását (különös tekintettel a “közérdekre” és valaki más méltóságának a védelmére). Joguralom helyett jogászuralom. A másik, hogy nem tud (és nem is érdeke) totális visszaállamosítást csinálni, ezért az ellenőrzést növeli maximálisra a magánszektor nem parírozó része felett.

Viccesebb KinyomtatomElküldömSzóljon hozzá »

Véleménye van? Ossza meg velünk!

Jelentkezzen be az alábbi szolgáltatások valamelyikével: