Arról a szürreális tragédiáról, ami a magyar politikai élet most, kb. óránként lehetne posztot írni. Tegnapi napom politikai hangulatát pl. – a kedves és 1988-as stílusban, rokonszenvesen amatőr esti tüntetésig – egy debil kis szentfazék, minden ügyvédek leggörényebbike és egy beszélő féreg határozta meg. Hogy adózzak a bennem lakó bayerzsoltnak is.

De van, ami még engem is meglepett.

A harmincnyolcharmados többség láthatóan gondolkodás nélkül elfogadta azt az utolsó percben bedobott módosító indítványt, hogy három évvel, 2014-re halasszák el a digitális átállást, amennyiben 2011 végéig a lakosság kevesebb mint 94%-a tudja elérni az új digitális rendszert. (Fejemet rá, hogy így lesz.)

Namost 1. ellentétben a többi őrülettel a tartalmi előírásoktól az agyonbírságolásig, erről eddig nem volt szó.

2. A 2011 végéig befejezendő átállás az Európai Bizottság “kérése” ( http://tinyurl.com/digitalisatallas ), egyeztetett európai politikai cél.Az indok pedig a frekvenciasávok négyötödének felszabadításával “új és innovatív szolgáltatások” piacra vitele, “kezdve a vezeték nélküli internettől és a fejlettebb mobilszolgáltatásoktól egészen az új interaktív, nagyfelbontású televíziós csatornákig”. Végső soron pedig a gazdasági növekedés ösztönzése, európai méretekben 20-50 milliárd euróval.

Ha ezt egy jeges decemberi éjszakán a magyar parlament hirtelen ötlettől vezérelve felrúgja, akkor azzal a következőket demonstrálja:

1. Az uniós elnökség küszöbén  szarja telibe azt a kevés közös és még kevesebb értelmes európai politikát, ami van,

2. miközben a gazdasági növekedésről prédikál, szarja telibe a növekedés összes forrását, ami nem fér bele a biofarmos, gyógyfürdős, fakanálfaragós lo-tech ideológiába. Más szinten: a kommunikációs cégek lehetnek akármilyen nagyok, az OTP-MOL testvériséggel és a “magyar” kiskereskedelmi hálózatokkal ellentében nem tartoznak a NER kedvezményezettjei közé.

Tudni kell, hogy a magyar parlament 99%-a, mint bármely egyéb szakkérdéshez, a digitális átálláshoz sem tud hozzászagolni, beleértve az ún. szakpolitikusok többségét. Éjszaka, fáradtan meg még annál is hülyébbek. Egy elvetemült törvénymódosítás áthajszolásához elég tehát arra a pár emberre, izé, ráhatni, akinek, izé, sejtelme van a témáról. Az, hogy az ötletet a legeslegutolsó pillanatig visszatartották, arra utal, hogy az ötletgazdák tisztában voltak azzal, hogy ha előbb dobják be, abból botrány lesz. A civil életben ugyanis többen értenek hozzá, mint a parlamentben. Az Unió belepofázik, a gazdasági érdekeltségek hörögnek, a sajtó csócsál. Ez feltétlenül elkerülendő.

Két indítékot tudok elképzelni erre a gyalázatra:

1. politikai: valakinek eszébe jutott, hogy a Fidesznek a nagyfene kormányzásban nem maradt ideje sem az átállással foglalkozni, sem felkészíteni rá lelkileg a népet, A 100 – 94% feltűnően emlékeztet a “halmozottan hátrányos helyzetűek” optimista kincstári becslés szerinti arányára. (Ennél azért több.) Ha a szegényektől, de nem egészen nyomorultaktól a napi betevő álomvilágukat “elveszi az állam”, abból, vélhetik a népet oly jól ismerő politikusaink, éhséglázadáshoz hasonló , ámde szükségtelen zavargások lehetnek, a helyzet kontrollálhatatlaná válik. (A “lakosság” nagy része ugyanúgy nem fogja fel, mit jelent neki a digitális átállás, mint ahogy 97-ben nem értette, míg a saját szemével nem látta, hogyhogy nem csak egy országos tévé van. Félreértés ne essék, nem/csak/ a cigányokról beszélek. Van ez a kábeltévék által el nem ért, falusi, alacsony iskolai végzettségű, a változatos médiakínálatra nem túl fogékony réteg, amelyik a Fidesz-szavazók törzsbázisához tartozik. A digitális átállásra eme logika szerint  pontosan akkor van lehetőség, amikor a hozzáférés eléri a legtágabb értelemben vett közép alsó határát, amikor már csak a legnyomorultabbak maradnak ki belőle, akiknek a sérelme nem jelent igazi politikai veszélyt.)

2. Amíg még le lehet írni ilyet blogban: a halasztás az országos földi sugárzású kereskedelmi tévék és kisebbrészt a gleichschaltolt köztévék elemi érdeke. A kertévéknek pedig sok pénzük van. És valahogy 2005-ben is el tudták érni a frekvenciaengedélyük biztonságos meghosszabbítását. Az a kevés “szakpolitikus”, aki a megfelelő pozícióban volt, belátta, hogy igazuk van. A többi meg le van.

Közben eszembe jutott egy harmadik verzió, a másodikkal összefüggésben. Míg az a cenzúratörvény vasszigorral őrködik a politikai véleménynyilvánítás “kiegyensúlyozottsága”, “közérdeket szolgáló” jellege fölött, “valamiért” a tenyerén hordozza a kertévéket. Azokat a kertévéket, amik irtóznak a komoly politikai véleménynyilvánítástól, de még a politikai híradástól is. (A hírek szelekciója is véleményt fejez ki.) A hivatalos ideológia szerint “nem üzlet”, szerintem meg éppen abban van a kétoldalúan előnyös üzlet, ha nem adnak hírt. Pont ebbe kavart bele az a jobbikos módosítási javaslat, hogy 20%-ra korlátozzák a bulvárvérfürdő arányát a hírműsorokban. A Fidesz nem tehette meg, hogy nem szavazza meg, mert a cenzúra ideologikus ürügye éppen a bulvár túlhajtásainak a lenyesegetése. Viszont most, az analóg világ meghosszabbításával gálánsan kompenzálták a kertévéket az állítólagos üzleti veszteségért. Meglepődnék, ha ezek után folytatnák a tiltakozást, és azon is, ha 2013-14-re nem ők kapnának frekiengedélyt.