Orbán levelet írt a nyugdíjasoknak. Ebben az áll: “Számomra is elfogadhatatlan az a szeményfesztés, amellyel az Önök nyugdíjának fedezetét – az Önök tudta nélkül – magánbefektetők kezére játszották át.”

Namost:

1. Természetesen nem a levél címzettjei (mostani, állami) nyugdíjának a fedezetét játszották át, ha valamit átjátszottak, mert az mindig is az államnál volt, ellentétben a manyup-pénzekkel, ugye, éppen ez volt a berágás tárgya.

2. Egészen idén őszig, még Gyurcsányék részvényesítési akciója után is a nagyobbik résznek semmi köze nem volt a magán-akármihez, magyar állampapírokat kellett venni, és azt is vettek. Az érintettek tudtával.

3. Az Orbán állítására akár csak emlékeztető esemény november elején történt, amikor – az elkommunizálás első lépésének bejelentése után (“14 hónap”), amikor még nem volt szó “önkirekesztésről” – a manyupok igyekeztek gyorsan megszabadulni a részvényektől, főleg a lomháktól, hogy tudják miből fizetni a megjósolhatóan elvándorlókat. Azaz pont az Orbán-kormány kényszerítette őket olyan helyzetbe, hogy “magánbefektetők kezére játsszák át” az értékpapírokat. Ha ez az a híres nyugdíjbizonytalanság, akkor azt az Orbán-kormány csinálta. Azaz szó sincs szemfényfesztésről, csak agresszióról és kényszerről.

Most függetlenül attól az állítástól, hogy “hosszú távon is biztonságba helyeztük az Ön nyugdíját”, csak a fentiekre is könnyű rámondani, hogy Orbán hazudik, méghozzá hatalmasat és simán leleplezhetőt.

De mivel bennünk van empátia, megkérdezzük: mi van, ha nem hazudik, hanem saját meggyőződése szerint erkölcsösen cselekszik a nép érdekében, mert ő így tudja?

Na, akkor van helye az imának.