http://www.mno.hu/portal/748947 Minden szava arany.

Asszongya Lendvai Pálról: Tegnap több helyen is megpróbálták szembesíteni a nyilvánosságra került információkkal, ám az újságíró arra nem igazán adott lehetőséget a riportereknek, hogy kérdezzenek tőle, monológokban szajkózta álláspontját.” Bizony, kevés rondább dolog van, mint ha egy közszereplő nem ad igazán lehetőséget, hogy kérdezzenek tőle, hanem monológokban szajkózza álláspontját. Kitől is szoktam eddig ilyet hallani?

“Ahogy azt már megszokhattuk több korábban leleplezett besúgótól, aki a napot is igyekezett lehazudni az égről, ő is nevetségesnek nevezte a vádat, miszerint önkéntes informátorként segítette a Kádár-rendszer Külügyminisztériumát.” Bizony igaz, hogy több korábban leleplezett besúgó és kém is igyekezett lehazudni a csillagokat az égről. Most hirtelen nem kattan be, melyikük alkalmazta a “nevetséges” szót. Emlékezetem szerint inkább perelni szoktak a csillaglehazudással kombinálva (mint pl. … jelenlegi miniszter), de könnyen lehet, hogy a nevetségesség is érveik között szerepelt.

“A cáfolatként hangoztatott érvet, miszerint ő is rajta volt a megfigyeltek listáján, viszont mi tartjuk röhejesnek, ugyanis ma már közismert tény, hogy a pártállami titkosszolgálat a saját besúgóit is körkörösen figyeltette.” Kiváló, éleseszű megfigyelés! Emlékszem például egy politikusra, aki egész virtuóz módon alkalmazta ezt a technikát. Elterjedt róla, hogy besúgó volt a katonaságnál, azaz III/IV-es.  Az illető saját maga tette fel a honlapjára a III/IV-es papírját, amiből kiderült, hogy ekkor és ekkor beszervezték, ekkor és ekkor elengedték. Majd hevesen elkezdte cáfolni, hogy ő III/III-as lett volna (amit egyébként nem állított senki), pláne hogy őt is megfigyelte a III/III, lehalgattták a hitvesi hálószobáját is. Mivel a figyelem éppen egy másik botrányára irányult, bízott benne, hogy az ilyen finom részletek érzékelésére senkinek sem lesz agykapacitása. És jól számított. Az akna egyszer s mindenkorra ártalmatlanná vált. Röhej, az ám.

Ezt az „offenzív fellazítós” meg „rést ütős” szöveget idehaza mi már régóta a „belülről rohasztottam a pártot” típusú, ócska, hazug dumák közé soroljuk.” Jól teszik! Emlékszem, milyen hevesen síkra szállt a Magyar Nemzet az ellen, hogy Pozsgay Imre, aki saját elképzelése szerint belülről rohasztotta a pártot, rendszeresen részt vegyen a Fidesz-kongresszusokon, és ő, aki minden erejével az igazi többpártrendszer ellen küzdött, hogy a jó kommunisták győzzenek, valamint reggelente megkapta íróasztalára a legkülönfélébb témájú III/III-as jelentéseket, egyebek közt a Fideszről, most a “demokrácia” alkotmányát alapozgassa.

“Nekünk is jogunk van megtudni, hogy kik működtették és kiknek a segítségével a pártállami diktatúrát.” Igen! Igen! Emlékszem is, hogy milyen vehemens cikkekben támogatta a Magyar Nemzet a Kenedi-bizottság munkáját, küzdelmét a pártok titoklobbbijaival, a mágnesszalagok letöltését, a hálózati lista nyilvánosságra hozatalát. Például:

“Mint ahogy ahhoz is jogunk van, hogy megtudjuk: kik és milyen célból igyekeztek befolyást gyakorolni az elmúlt húsz évben belpolitikai folyamatainkra.” Ott van például az UD Zrt., amit közismerten volt III/III-as tisztek vezetnek, és határozottan hatással voltak a belpolitikai folyamatokra. De annak is utánanézhetne Matild asszony, hogy hogyan szoktak “lapunk birtokába kerülni” olyan dokumentumok, amik csak titkosszolgálati módszerekkel vagy titkosszolgálati eszközökkel szerezhetők meg. Felteszem például, hogy neki komoly levéltárazásba és oknyomozásba került a D 209-ről szóló dokumentumok megtalálása és publikálása pont akkor, amikor a Fidesz az utolsó reményét is elvesztette a 2002-es választás bírói úton való revideálására – pazar újságírói munka és hallatlan szerencse, nyilván. De a többi?!