Vezérposzt itt: http://konzlib.blog.hirszerzo.hu/entry/7564 , továbbiakért kattints a címkékre.

Mai ajánlott olvasmány: http://nol.hu/belfold/20101019-birkozas_eletre-halalra

“A Városháza karzatán tűnődve hallgattam Orbán Viktort, amint saját magát „kuruc szabadlegénynek” nevezi, a vele nem egy oldalon álló honfitársait pedig „labancnak” bélyegzi. S rá kellett jönnöm, hogy a miniszterelnöknek a maga hadszíntéri észjárása szerint igaza lehet.”

Vagy:

“Orbán Viktor tegnap abban a tanácsteremben deklarálta a megvalósult „debreceni együttműködés rendszerét”, amelynek falán – jobb felől – két magyar fejedelem képe függ: Bocskai Istváné és II. Rákóczi Ferencé. A miniszterelnök tekintete többször elidőzött rajtuk. A két nagyurat hatalmuk tetőpontján ábrázolta a piktor: Bocskai kezében buzogány, Rákóczi oldalán kard. Egyiknek sem maradt ideje arra, hogy nagy művét befejezze: a fegyvert kicsavarta kezükből a történelem.”

Akkor hát megismétlem a 2008. húsvéti poszt teljesen hidegvérű vészmadárkodását: “a mai kurucok összehoznak egy 1849-60-hoz, 1905-20-hoz, 1944/1945-1956-…-hoz hasonló nemzeti katasztrófát. Mert bennük van.A félévszázados ritmus se hibádzik.”

Utána meg a programsűrítményt:

“De a magunkfajtában erősebb a nemzeti érzés, a haza féltése, semhogy ezt tétlenül nézhetnénk. És megtaláljuk a módját, hogyan bontsuk le a kuruc hagyományt a mai formájában. Az ugyanis, bármit hisznek a vakbuzgó kurucok, nem ősrégi, szerves fejlődés terméke, hanem erőszakos, nagy részben kommunista állami beavatkozásé. Mint ilyen, konzervatív szemszögből gyanús, részben érvénytelen.”

Szó se róla, ez túl optimista volt, de még mindig lehet belőle valami. Az erőviszonyok egyelőre az egérfing : hurrikán arányt képezik. Viszont egyszer minden hurrikánnak vége van, az egér anyagcseréje pedig hosszabb távú cucc. Továbbá az egér szaporodik, a hurrikán nem.

(Ez egyébként széljegyzet egy tegnapi beszélgetéshez.)