Először is: mi az, amiért nincs vele bajom? Az egykulcsos jövedelemadó híve vagyok, igenis maradjon több pénz annál, akinek van pénze. Neki nem kell megennie az egészet, neki van rá lehetősége, hogy  visszafolyassa a gazdaságba, ebből lesz növekedés.

A baj csak az, hogy a bankok és biztosítók lehúzásával, a magán-egészségbiztosítás elleni hadjárattal, a magánnyugdíjpénztárak tönkretételének belebegtetésével és egyáltalán, a “spekulatív tőke” (vö. részvénypiac) hivatalos ócsárlásával erősen leszűkítették és még tovább fogják szűkíteni a befektetési csatornákat. Nem, ha több pénz marad nálam, nem fogok azon gondolkozni, hogyan vegyek fel még három félanalfabétát a vállalkozásomba, és mi az, amit velük együttműködve kínálni tudok a piacon.

A cél nemes – a természetes szaporulat növelése, főleg a képzetteknél, magasabb jövedelműeknél -, az eszköz tutibiztos – adómentessé vagy alig-adózóvá tenni őket. Persze hogy megörül neki, aki családot akar alapítani, vagy nagyobb családra vágyik. Csak éppen az ekkora megkönnyebbülés: csoda, csodák pedig nincsenek.

Az egy-, kétgyerekesek havi 10, illetve 20 ezerrel járnak jobban, kérdés, hogy ebből mit esz meg az infláció. Magyarországon a 3 vagy többgyermekes családok aránya 8%, ebből saccra 2-3% a nem-szegény és nem minimálbéres, tehát ahol adómentességet már megérzik. Ennek a 2-3%-nak – ami nagyon kevés – a helyzetét lehet lényegesen javitani 2011-ben, a következő, állítólag ideiglenes intézkedésekkel:

– magányugdíj lenyúlása,

– folyamatos technológiai fejlesztés követelő ágazatoknak, a gazdaság ivóvízhálózatának megfosztása a fejlesztés lehetőségétől,

– a banki hitelezésnek, a gazdaság mindennapi kajájának a visszafogása,

– ha már a kajáról van szó: az élelmiszerárak felhajtása az áruházláncak szorongatásával.

Ebből lenne, ugye, olyan növekedés, ami után a sarcokat vissza lehet vonni, sőt további radikális adócsökkentéseket bevezetni. Plusz: tegyük fel, hogy tényleg eltörlik a különadókat stb. Mondom, a tehetősebb 3 vagy többgyermekesek támogatását ekkora hazardírozással lehet megoldani – egyelőre, jövőre.

De adja Isten, hogy mások is kedvet kapjanak a családalapításhoz, új gyerekekhez. Akkor a támogatandó kör több lesz 2-3 százaléknál, és még több forrást kell “felszabadítani” a magánszférából a támogatásukra. Plusz: a Ratkó-gyerekek az évtized végéig nyugdíjba vonulnak. Ők tipikusan nem mentek át a magánnyugdíjpénztárakba, a mostani módszerrel tehát a mai 30-40 évesek finanszíroznák a nyugdíjukat. Sejtem, hogy a kormány erre az égiháborúra készül, de ennyit – ha minden más változatlan marad – se lenyúlásból, se sarcból, se adóztatásból-állami járulékfizetésből nem lehet fedezni. (A magánnyugdíjpénztáraktól 14 hónapig elvont pénzből pl. 20-30-40 év múlva lesz érezhető százalékokkal kevesebb nyugdíj. Rendben, addig nincs  gond  a befizetőkkel De ezt egyszer lehet megcsinálni, ha többször ismétlik, a nyugdíj eltűnik, és ez már az alanyoknak is feltűnik. )

Végezetül álljon itt egy példa az orbánizmus-matolcsyzmus valóságérzékeléséről. Egyfelől, amit ők látni véltek a mintakép Észtországban (http://hirszerzo.hu/profit/20101018_eszt_pelda_matolcsy_emberei, a pontokat én számoztam be):

“Az észt siker kulcsa 1. az egyszerű, kiszámítható és átlátható gazdaságpolitikában, 2. a versenyképes üzleti környezetben, 3. a korrupció alacsony szintjében, 4. a gyors és egyszerű kormányzati ügyintézésben és állami szabályozásban (e-közigazgatás), 5. az alacsony államadósságban, 7. az évekig szufficites államháztartási hiányban, 8. a politikai elitben való bizalomban, 9. valamint a társadalom jövőbe vetett hitében rejlik”.

Másfelől itt a balti országokat Matolcséknál régebb óta és szimpátiával tanulmányozó, kiváló angol Kelet-Európa-szakértő összefoglalása (http://www.es.hu/index.php?view=doc;23401 , részletezés a Szerencse és szoftver alcím után):

“1. egykulcsos adó, 2. karcsú állam, 3. gyors innováció”.

Lehet gondolkozni a különbségen.