amikor nemcsak hogy többes jelölés volt (nem először), hanem szabad volt a Hazafias Népfront jelöltjein kívül is jelölni embereket. És valóban, a listára ilyenek is felkerültek, sőt, az Országgyűlésbe sem kizárólag pártállami jelöltek jutottak be. Ennek örömére a Freedom House szabadságjogi monitorozó szervezet elő is léptette hazánkat a “félig szabad” országok közé, egyedül a Varsói Szerződésből. Az ellenzék ezután egy-két évig úgy képzelte, hogy a “demokratizálódás” abból áll majd, hogy 1990-ben “nem egy Király Zoltán kerül a parlamentbe, hanem mondjuk harminc”. Aztán másképp alakult.

Most bezárult a kör, ugyanoda jutottunk az ellenkező irányból. Nem, hölgyeim és uraim, nem “ilyen a demokrácia”. Ez  valóban “példátlan Európában”, pedig máshol is voltak rossz kormányok, máshol is voltak kommunisták. Azt az országot, ahol ilyen helyzet előállhat, vagy megfosztották a szabad választás jogától, és nem veszi észre; vagy nem tart rá igényt, mert lenevelték róla. És ezt most már nem lehet Kádárékra fogni.