Bauer Tamás érvelése szerint (http://hirszerzo.hu/publicisztika/20101001_bauer_valasztas) azért lehet, sőt kell az MSZP-re vagy az LMP-re szavazni, mert míg a Fidesz megsérti az alapjogokat – ilyen a személyi szabadság (az ügyészségi akciók útján), a véleményszabadság, az emberi méltósághoz való jog -, addig ez a két párt nem tett ilyet. Bauer szerint ezek lennének, különös tekintettel az első kettőre,  “a demokratikus jogállam alapjai”.  Egyelőre tegyük zárójelbe, hogy legalábbis a véleményszabadság tekintetében az MSZP és az LMP sem lehet példakép.

Az MSZP-re és az LMP-re sem gyakorlati, sem elvi okokból nem ajánlatos szavazni.

Praktikusan azért nem, mert százszázalékosan értelmetlen. Lehet, hogy egy-két vidéki városban vagy fővárosi kerületben MSZP-s (vagy még kisebb valószínűséggel ténylegesen független, nem álcázott szocialista) jelölt győz, de akkor mi történik? Szeged, a XIII. kerület vagy Nyíregyháza nem lesz a szabadság szigete, egyszerűen azért nem, mert az önkormányzatoknak ehhez se pénzük, se jogkörük nincs. És a következőkben még annyira se lesz, már meg volt üzenve. Az igazi tét persze a fővárosi képviselőtestület, ahol, ha a Jobbik bejut (ez is micsoda feltétel), az MSZP-nek, az LMP-nek  és a Jobbiknak együtt egy-két fős többsége lehet, szemben a fideszes főpolgármesterrel. Egyrészt ennél borzalmasabb alkalmi koalíciót elképzelni se tudok, másrészt – akiknek szemeik vannak, látják – semmibe sem kerül lemondatni vagy korlátlan ideig vizsgálati fogságban tartani azt az egy-két főt, és a többségnek annyi. Azaz ha ilyen helyzet előállna, abból nem több szabadság származna, ellenkezőleg. A választás lefokozódna egy semmibe foszló publicisztika szintjére, puszta véleménynyilvánítássá, azzal megtetézve, hogy még pár embert ténylegesen is megfosztanak a szabadságától és méltóságától. És ez már összefügg azzal, hogy:

Teoretikusan az MSZP-re vagy az LMP-re szavazni nemcsak értelmetlen cselekedet, de kártékony is. Aki az MSZP-re vagy az LMP-re szavaz, arra az illúzióra (csúnyábban mondva: becsapásra, hazugságra) szavaz, ami idáig vezetett. Az LMP vissza akar menni 89-be, és szentül hiszi, hogy szabadság abból lesz, ha a “hatalom” tiszteletben tartja az alapjogokat (hogy milyen alapjogot és mennyire, azt a szabadságszerető LMP mondja meg).  Az MSZP huszonegy éven át 1989-ban élt, és és szentül hitte, hogy itt azért van szabadság, mert a másik oldalnak úgyse lehet kétharmada. Hát lett. Magyarán, a szabadságot (jogállamot, demokráciát, kinek mi tetszik) azonosították az alapjogokkal, az alapjogokat pedig ráakasztották a kétharmados elvre. És valójában se az ún. ballib kormányok, sem a liberális ellenzék nem tett semmit a szabadságért.

Szabadság ugyanis nem abból lesz, hogy “a hatalom” jól viselkedik, és kegyes az ellenzékkel meg a civilekkel. Politikai szabadság jó kormányzásból lesz, annak a feltétele pedig a jól működő intézményrendszer. Annak pedig egyszerre feltétele a szabad politikai piac (úgy is, mint érték-, nem pedig értéktelenségmérce), valamint a fékek és ellensúlyok rendszere. (Utóbbiról az önök bloggere már akkor prédikált, amikor a liberális véleménymondók a hatalom “jogsértéseit” tartották a legfőbb veszélynek, és fel se tűnt nekik, hogy ajtó-ablak tárva a betörő előtt, akinek így nem is kell betörnie.) Az MSZP-nek az a plakátja, miszerint azért kell rá szavazni, hogy ő legyen az “ellensúly”, azt mutatja, hogy még mindig nem ért semmit az egészből. Az LMP sem, egyébként: politizálásában érdekesen vegyül a lombikbébis jogászkodás az ideológiai mániákkal, beleértve a központi hatalom és a képviseleti demokrácia devalválását. Szabadságot garantáló kormányzás, működő intézményrendszer se ebből, se abból nem lesz soha.

Az intézményrendszer eredendő elcseszettségének helyrehozataláért huszonegy éven át senki nem tett semmit, úgyhogy nem helyénvaló, ha most jut eszükbe siratni. Hogy a Fidesz, kétharmadának birtokában, olyan szabadságellenes bunkóságokat tesz bele az alkotmányba, amilyeneket akar? Tetszettek volna alkotmányozni, amikor lehetett: a Horn-korszakban egy lépésre voltak a liberális, nem mellesleg a gyalázatos és ártalmas kétharmados elvet legalább mérséklő alkotmánytól, még a Szent Korona is belefért volna a nemzetiek örömére  – elszalasztották: http://iroga.hu/magyarvalasztasirendszer/toth.html.

De Bauer Tamás példáit nézve: Hogy az ügyészség a párt ökleként csap le az ellenségre? Tett valamit az MSZP vagy a balliberális koalíció azért, hogy ne így legyen? Most nem Polt reflexszerű interpellálására gondolok, hanem az igazságszolgáltatási csomópontok fideszes megszállásának felmutatására: ilyenkor valahogy mindig “független magyar igazságszolgáltatás” maradt, amit tiszteletben kell tartani. Kimondta egyetlen magyar politikus pl. Lomniciról, hogy mit művel valójában? Nem. Vagy arra gondolok, hogy a Fidesz-közeli Sukoró vagy Kopaszi-gát méretű ügyekben valahogy mindig volt egy pont, ahol az MSZP bénázni kezdett, és ez történetesen az a pont volt, ahol megijedtek az ellencsapástól. Most mindent elveszthetnek anélkül, hogy a gyáva kavarásukkal bármit nyertek volna.

A Fidesz megszállja a médiát? Nem az MSZP-ben dolgozták ki azt a médiatörvényt, amelyik a véleményszabadság helyett a korrupciónak, a színvonal minimalizálásának és a politikai gyávaságnak nyitotta meg a pályát?

Ha kell a hely az ifjútörököknek, akár a régi szövetségesek emberi méltóságába is belemásznak? Hát nem az MSZP volt készséges partner a karaktergyilkolászási csörtékben, jellemhibákat, saját ízlése szerinti ideológiai vétségeket róva fel a politikai bűnök helyett? És ha már az emberi méltóságnál tartunk, történetesen a megfigyeltek, provokáltak, becsapottak méltóságánál: nem az MSZP szabotálta – sajnálom, nincs jobb szó rá – még az utolsó lehetséges pillanatban is, még saját, kétlelkű, de végül a jobbik énjére hallgató miniszterelnöke ellenében is – az állambiztonsági örökség tisztázását? Hogy most megigya a levét? (Miközben az LMP-t és elődszervezeteit az aggasztotta legjobban, hogy lefizetett, csak úgy maguktól bolond vagy ki tudja, hogyan bezsarolt csürhetagok nem “nyilváníthatják ki” mindig, mindenütt, mindenhogyan a “véleményüket”. Egyáltalán, a magyar szabadelvűség válságának igen jellemző tünete, hogy még olyan kiváló és tisztességes megfigyelő is, mint Kőszeg Ferenc, képes “középre” helyezni a szélsőbalos LMP-t, csak mert a két pólus az MSZP és a Fidesz.)

Nem, ezt a mérget az MSZP a Fidesszel összhangban keverte saját magának, miközben az LMP angyali mosollyal nézte. Hát most hörpintse fel az MSZP, és kóstolja meg az LMP is. Ha kivesszük kezükből a méregpoharat, ott marad szabadon, és minden arra kószáló állampolgár még energiaitalnak nézhetné. Nem ennyire költőien: most (kvázi-)egypártrendszer jön. Felelős érte az MSZP is, meg az az értelmiségi-politikai szubkultúra is, amit most az LMP képvisel. Ha bosszúálló természetűek volnánk, azt mondanánk, hogy megérdemlik a büntetésüket, és ezért nem ajánlatos rájuk szavazni. De mert nem vagyunk olyan kicsinyesek és rohadt természetűek, mint egy átlag magyar politikus, csak annyit: mostani formájában sem az MSZP, sem az LMP nem alkalmas rá, hogy az egypártrendszerű korban az ellenzéki vagy a független gondolkodás, a jövőre koncentráló építkezés, egyáltalán, a szabadság támaszpontja, sündisznóálllása legyen. Aki rájuk szavaz, elhiteti velük, hogy van bennük elegendő szellemi és erkölcsi kapacitás ehhez a szerephez. Pedig nincs. Azzal a felkiáltással, hogy a szabadságot védik, eddig is a tényleges szabadság hívei és potenciális megvalósítói elől szívták el a levegőt. Ne tegyék.