Isten nyugosztalja. A Népszabadságban Hovanyecz László búcsúztatja (NB az ő pályája is példa a pártállami oda-vissza költözködésre párt és állam között: a pártközpont, közelebbről az agitprop osztály  egyáltalán nem ortodox "jófejei" közé tartozott, és viszonylag hamar kiment az ún. "termelésbe"  – akkori szakkifejezés -, jelen esetben a sajtóba.)

A cikk informatív, és persze igazolja egy-két rigolyámat (keresztény középosztálybeli háttér, zökkenőmentes beilleszkedés a diktatúra elitjébe – Farkas Mihály idején katonai ügyésznek lenni nem volt ám kisasszonyfutball, enyhe 56-osság, majd megint sima beilleszkedés a Kádár-kori elitbe, némi nyugati képzés, tevőleges elhatárolódás az ellenzéktől és végül komoly szerep a Kádár-rendszer lebontásában).  De a következő részletben két ponton fennakadtam.

A Havasi Ferenc KB-titkár felügyelete alatt működő Konzultatív Testület tagjaként dolgozott a politikai reformon. 1987-re készítették el Kilényi Gézával és Sárközy Tamással az alkotmányos intézmények átalakításának tervezetét. Az 1987-től miniszterelnök Grósz Károly a nevezetes 1988-as pártértekezletre készülve Kulcsártól kért elemzést az esedékes alkotmányos és politikai reformokról.

Az egyik pont: tudtommal nem egyszerűen az "alkotmányos intézmények átalakításának tervezetén" dolgoztak, hanem magán az új alkotmányon. Ez az a tervezet, amelynek több változata elkészült, amelyet az akkori országgyűlés 1989 elején tárgyalási listára vett (emlékezetből mondom, bele lehet kötni), és ami egy bon mot szerint 90%-ban benne volt a 89. októberi alkotmányban, bár pont a kerekasztalnál kialkudott maradék 10% volt a lényeg. A hatályban lévő alkotmányt Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztériumának szakemberei írták le abban a formában, ahogy kihirdették, és máig nem lehet tudni pl., hogy a 2/3-os utalószabály kiterjesztése az alapkötelezettségekre (>adótörvényekre > költségvetésre) rafinált szabotázs volt-e vagy közönséges feledékenység.

A másik: le van írva a gazdaságpolitikai KB-titkár, Havasi Ferenc neve, és le van írva Grósz Károlyé, de világosan emlékszem Kulcsár Kálmán memoárjából, hogy Fejti György buzdította tisztségvállalásra, illetve a politikai reformok irányításában való közvetlen részvételre.. Gyk. a 41 éves (azaz a mai Fidesz-keménymagnál fiatalabb) Fejti volt az adminisztratív KB-titkár, ő felelt a belügyért és az igazságszolgáltatásért, úgyhogy miután Grósz miniszterelnök lett, ő marad a párt legerősebb embere. A köztudatban úgy él, hogy a kerekasztalnál ő volt a "durva", míg Pozsgay a "cigarettával kínáló" rendőr. A valóság az, hogy maga a kerekasztal-kezdeményezés (szadis önajnározás ide vagy oda) igen nagy részben a párt oldalától származik, végső soron jó eséllyel Fejtitől.  És míg miniszterelnöki (87-88) és pártvezetői (89) ambíciójának meghiúsulása után Pozsgay az önérvényesítés (harmadik nekifutásra: az erős köztársasági elnökség) eszközének látta a kerekasztalt, Fejti egyszerűen annyit tett, hogy minél jobban érvényesíteni akarta az MSZMP érdekeit, úgy, hogy a rendszer megváltozása után a régi állampárt kezében maradjon a hatalom. Ennek a történelem keresztbe tett, de megmaradt annyi, hogy a következő húsz év intézményrendszerében nagyon sok minden megőrződött abból, amit Fejtiék a maguk érdekében dolgoztak ki.

Most, miután a Biszkuval való meddő bohóckodásból ekkora politikai esemény lett, Kulcsár Kálmán pedig elhunyt, csak ajánlani tudnám, hogy valaki keresse meg a legfontosabb élő tanút, Biszku kései utódát, Fejtit, és vesse alá keresztkérdéseknek. Persze ehhez felkészültnek kellene lenni, és nem csak a létező jobboldal politikai mítoszának  visszaigazolását keresni. A mítosz lényege az, hogy az MSZMP azonos 56 véres leverésével (a Gyurcsány-eposz ebbe a keretbe ileszkedik), és ezért 89-90-ben elsöpörte a jogos népharag. A valóságban az MSZMP sokkal több volt ennél, és 85-89-es belső mozgásainak, szándékainak, nyílt és fedett cselekvéseinek ismerete sokkal jobban hozzásegítene annak a micsodának a megértéséhez, amiben most élünk, mint akárhány kísérlet öreg kommunisták "megtörésére".