Nem gondoltam volna, hogy ennek a nőnek bármilyen félkegyelműsége blogolásra késztet (mint réten a fűszál, annyi van nekije), de most bepöccentem. Asszongya: Az angol nyelv oktatására ugyan nagy a szülők igénye, azonban 'itt élünk Kelet-Európa közepén egy nyelvi sokszínűségben (…), ebből kiszakadni egyoldalú angol orientációval vétek és bűn'. Mint hozzátette, ez persze nem azt jelenti, hogy a szülők igényét teljesen figyelmen kívül kellene hagyni. A politikus jelezte: jövő évtől ugyan kötelező lenne angolt tanítani, ha azt igénylik, de a tanárok „ne ijedjenek meg ettől”, mert addigra megváltozik a törvény. Véleménye szerint legalább két nyelvet kellene tanítani minden gyermeknek, és ebből a második lehet majd az angol."

Ne ijedjetek meg, tanárok!

Most hagyjuk, hogy Kelet-Európa közepe a legbőkeblűbb számítás szerint is valahol Rjazany táján van, de Hoffmann Rózsa nyilván úgy éli meg, hogy ez itt Rjazany tája, kivéve az angoloktatást, az ugyanis arrafelé kötelező. Hát Istenem, nem földrajzszakos. Viszont ebből kiderül, hogy a leghalványabb fogalma sincs arról, amivel foglalkozik, és amit szerencsétlenségünkre irányít. Sokszínűség? Az ég áldja meg, az egész Unióban Magyarországon a legkisebb az idegen nyelven tudók aránya. A világ és ezen belül az Unió első számú nyelve az angol, de még azt is botrányosan kevesen tudnak. Ezen akar még rontani?  Oszt ha most nem ijednek meg a tanárok, akkor honnan akaszt le a következő tanévtől elég német-, francia-, orosz-, olasz-, spanyol-, szlovák-, román-, ukrán-, szerbtanárt, mert az angoltanárképzéssel legalább mennyiségileg nincs baj, de a többivel?!

Egyrészt HR orosz-francia szakos volt hajdanán, és úgy maradt, ehhez jön a magyar rendszernemváltó elit (amiről máskor bővebben) eszement Amerika-ellenessége és a világ dolgaiban való bezápult járatlansága. Másrészt az "úgy maradt" arra is vonatkozik, hogy annyit tud a világról és a magyar közoktatásról, amennyit a Kádár-rendszerben tudott.

Nincs itt hiba.

Megint csak asszongya: "Tervezik a humán és a reál tagozat visszaállítását, mert nem biztos, hogy 18 éves korig mindenkinek ugyanazt kell oktatni. Nagyobb teret biztosítanának a testnevelésnek, a művészetoktatásnak, és színesítenék az idegen nyelvek oktatásának kínálatát is – sorolta fel az újdonságokról szólva." Namost ami ismerete volt a magyar közoktatásról, azt egy viszonylag védett fővárosi gimnáziumban szerezte, és nyilván nem ismeri azokat a liberális-kozmopolita-nihilista-amerikanista felméréseket, melyek szerint nem a tesi- és rajzórák kis száma a baj, hanem hogy az általános iskolából kikerülő magyarok riasztóan nagy része nem tanul meg írni, olvasni és számolni (meg persze a Sátán nyelvén se), ezáltal mindennemű nívósabb munkavégzésre képtelen. Ez a csődállapot pedig görög tovább, így aztán Magyarországon egymillióval kevesebb az érettségizett ember, mint a hasonló lakosságú Csehországban. Mivel erről fogalma sincs, azt tartja az oktatás főbajának – a szülőknek gazsuláló angoltanításon, a tesi- és rajzórák hiányán kívül, hogy a gyerekek amerikai módra visszapofáznak, ami egyértelműen a magyarbálintok bűne.

A végén persze elszólja magát: "a közoktatásban az kell erősíteni, amiben jók voltunk: azt, hogy a magyar iskolákban 'rend van', és hogy nálunk 'szót fogadnak' a gyerekek. Úgy vélte, még a Kádár-korszak végén is ilyen volt az iskola, és ha akkor így tudtak tanítani, akkor most is le lehet hántani az oktatásról azokat 'az idegen mintákat", melyek majdnem tönkretették a közoktatás rendszerét." Hát a rendben  biztos erősek voltunk, abban az egész Kádár-rendszer erős volt, de hatékonyságban – oktatásügyileg: írni-, olvasni-, számolni tudásban, használható nyelvtudásban meg gyengék voltunk, mint a harmat. Már akkor. És ez annak a Kádár-kori oktatásügyi establishmentnek a bűne, aminek Hoffmann Rózsa oszlopos tagja volt. Rendet, azt tudtak csinálni. IQ-t, jó életet nem.