Sokat olvasó baloldali és liberális körökben némi meglepetést keltett, hogy a Heti Válasz mindeddig túl sok kétkedést nem mutató újságírója Embertelen döntések címmel ír az Orbán-kormány alatti rapid köztisztviselő-kirúgásokról, és pártunk és kormányunk helyett Sólyom Lászlónak ad igazat, amiért a törvényt visszaküldte a parlamentnek. Annak a Sólyom Lászlónak, akit pártunk és kormányunk egy fokkal udvariasabban és busás búcsúajándékok kíséretében, de mégiscsak elhajtott, hogy a helyébe ültessen egy közjogi stb. analfabétát. (Akihez képest Torgyán egy tájékozott és invenciózus politikus volt.)

Bennem viszont mindig sok kétkedés volt, úgyhogy most sem hiszem, hogy eddig vonalhű publicisták, akik bármely szoc(lib) kormányról csak mondatonként másfél kiló gúnnyal képesek beszélni, ellenben Orbán bármely önellentmondásáról, szemétségéről és ostobaságáról fél perc alatt képesek kimutatni, hogy csak látszólagos, mert… (mert Gyurcsánybajnai és összes csatolt részük menjen a búsba), és csak az ellen tiltakoznak, amit ezzel a mitológiával végképp nem lehet kimagyarázni, mint Pintér váratlan (?) visszatérését és furcsa dolgait,
szóval nem hiszem, hogy ilyen, általam egyébként szívesen olvasott mérsékelt, kulturált jobboldali publicisták hirtelen tisztába jöttek a többpártrendszerű képviseleti demokrácia értékrendjével (amit az érett Fidesz évtizede a sárban hurcibál), és ennek megfelelően változtatnak hangnemükön.

Nem, ahogy pl. L. Simon László író-politikusból (de genere Darvas József) sem egyik napról a másikra tört ki a pártatlan sajtószabadság elkötelezett harcosa, mikor visszafogta az agarakat a vélemény-helyreigazítás ügyében. Hanem az kellett hozzá, hogy "lapszerkesztő barátai", nyilván nem balosok, megmagyarázzák neki, miért baromság az ötlet itt és most. Szóval az embertelen döntések ellen sem akkor volt heves tiltakozás, amikor elfogadták a törvényt, hanem miután kiderült: "jó néhány esetben lelkes Fidesz-szavazó volt az egyik napról a másikra állás nélkül maradt közszolga". Tehát amikor ebben a körben már a gyakorlatban látták, amit elfogulatlanul már az első pillanat előtt látni lehetett: hogy a forradalmi baszdüh nemhogy a szakmai teljesítményt, de a politikai lojalitást is semmibe veszi.

És valóban, "még ennél is fontosabb", hogy a törvény megágyaz a korrupciónak, ugyanis a bármikor kirúgható köztisztviselő nem fog ellentmondani a korrupt főnökének. A Heti Válasz-beli elemzés pontos, csak éppen ellentmond az eddigi agitprop mitológiának, amelyik kizárta, vagy ha nem ment, elbagatellizálta vagy ellentámadásba oldotta a nagyszabású fideszes korrupció lehetőségét.

És itt kell sajnos, szerénytelenül, a saját jóslatomra hivatkoznom: Nemzeti csapás címmel többek között azt írtam meg két hónappal a választás előtt, hogy a Fidesz elsöprő győzelmét nem a programjának köszönheti majd, hanem hogy egy hatalmas többségi érdekkoalíciót képvisel: az ilyen vagy olyan módon az államból élőkét. Ezt a többségi factiont csak addig lehet összetartani, amíg a "kommunisták" által vezetett rossz állam létezik, amivel e koalíció minden egyes részesét izzó sérelmek fordítják szembe. Persze hogy "lelkesen" szavaznak a Fideszre. De: "Abban a pillanatban, amikor a Rossz Állam helyére a Jó Állam lép, és a "komcsik" le vannak győzve, megkezdődik a visszatérés a Madison által leírt alapállapothoz, az érdekek és szenvedélyek sokféleségéhez. Évről évre százezrek fedezik fel, friss diplomásoktól a friss nyugdíjasokig, hogy mi (lett volna) a valódi érdekük." Hát ez most elkezdődött. Figyelem! Szigorúan az államtól szerezhető jövedelemről és az államtól származó befolyásról van szó. (De attól még lehet örömtáncot járni a "piaci fundamentalizmus halála" miatt.) Olyan nincs, hogy egy kellemes állami pozíciót csak egyvalaki néz ki magának. Olyan sincs, hogy a korrupciót megvető köztisztviselő és a minél előnyösebb állami szerződésre vágyó vállalkozó érdeke ne ütközzön. Elkezdődött.

PS. Persze nyilván csak véletlenül volt igazam. Én csak egy mezei amatőr vagyok, se katedrám, se intézetem. Ceterum censeo, aki profi elemzésre vágyik,  olvassa a Golden Hírblogot. Igaz, hogy véletlenül se mond olyasmit, ami egyértelmű volna, vagy amit a valóságon tesztelni lehetne, de olyan okos.