Schöpflin György, a University of London volt professzora, az Európai Parlament tagja, az EP Alkotmányügyi Bizottságának tagja stb. stb., nem utolsósorban Orbán Viktor alkotmányozó nemzet-miniszterelnök alkotmányozási tanácsadó bizottságának oszlopa olyan más, kiváló alkotmányjogászokkal együtt, mint Boross Péter (aki annyira konzervatív, hogy az írott alkotmány hiányát tartja igazi magyar hagyománynak), Pálinkás József, Pozsgay Imre (Lázár-kormány, MSZMP KB, HNF), Stumpf István és Szájer József
– szóval ez a felkészült, európai látókörű, honi kocsmától érintetlen férfiú interjút adott a Magyar Hírlapnak és nyilatkozott a Népszabadságnak.

Ebből jellemző módon arra hördült fel a kiválóan felkészült, európai látókörű magyar nyilvánosság az MSZP sajtóosztályától a Vastagbőrig, hogy Schöpflin szerint értelmetlenség, miszerint "az egységes nép döntéseket képes hozni", pláne  "bonyolult kérdésekről", és a népszavazások elvisznek a szélsőségek,"a populizmus irányába". Tehát kérdéses, hogy ennek az intézménynek mennyire van helye az új alkotmányban.

Ez pontosan így van, ebben a blogban csomószor mondtam is, pl. már itt, azzal a megjegyzéssel, hogy "ez az egész szépen össze fog omolni", és lám.

A hörgés tárgya most politikai irányultságtól függetlenül nem az, hogy Schöpflin végre kimondta az igazságot, és eddig miért hazudtak, hanem hogy most meg akarják fosztani a népet a politikai beleszólásnak ettől a csodálatos intézményétől. Mert népszavazni a magyar nyilvánosság túnyomó többsége szerint jó.

A feltűnő ellentétet Orbán 2006-2008-as politikájával Schöpflin úgy magyarázza meg, hogy a "szociális népszavazás" kivétel volt (akkor mintha ez a szó nem hangzott volna el se tőle, se mástól). Mármost azon kevesek, akik a létező jobboldalon érzékelték a "szociális népszavazás" végtelenül ostoba görénységét, eme "kivételt" (a szó kimondása nélkül) azzal indokolták meg, hogy másképp nem lehetett kifejezni a Gyurcsány iránti össznépi ellenérzést, és nem lehet lemondásra bírni. Azt gondosan elfelejtik, hogy a népszavazás után Gyurcsány még egy évig maradt, és a Szadi csődjén kívül egy nyolcvan éve nem látott mértékű világgazdasági válság kellett ahhoz, hogy távozzon. Az ember hiába mondta végig, hogy néphülyítés nem lehetséges a nép elhülyülése nélkül, és Gyurcsány lemondásával vagy a Fidesz akármilyen választási győzelmével sem fog a nép visszaokosodni.

Mint ez az ábra is mutatja.

Az hagyján, hogy rögtön a népszavazás helyretétele után Schöpflin közli, hogy „intenzív, mély társadalmi konzultációra volna szükség", véletlenül sem a képviseleti demokrácia megerősítésére. (Ó, jaj, mennyit konzultáltak a Kádár-korban, csak ezt ő nem tudhatja.) De ("hol élek én", no. 297) senki, megint csak senki nem vette észre az őrületet. Idézem:

Előállhatnak olyan helyzetek, mint az őszödi beszéd után, amikor nem volt semmilyen mechanizmus, hogy jobb belátásra bírják a kormányt. Legyenek fékek és ellensúlyok. Én azt sem tartanám elképzelhetetlennek, hogy a többek között az államfő és az Alkotmánybíróság tagjait is magában foglaló bölcsek tanácsa felszólítsa ilyen esetben a kormányfőt a lemondásra, és ha mondjuk ennek kétszer nem tesz eleget, harmadszorra már automatikusan meg kell tennie.

Értjük (dehogy értjük): a képviseleti demokrácia betegségét (egészséges politikai életben Gyurcsány perszehogy lemondott volna, azaz pontosabban nem is állt volna elő ilyen helyzet, mert az ország sorsáról az igazságot nem csak és kizárólag titkos beszédekben mondják ki, hanem a nyilvánosság előtt, mi több, a parlamentben beszélnek róla), szóval a képviselet demokrácia betegségét e jeles, angolos műveltségű, európai látókörű férfiú szerint a képviseleti demokrácia felszámolásával kellene orvosolni. A Bölcsek Tanácsát nem választja meg senki (már amennyiben a "senki" szó orbáni értelmezését alkalmazzuk: Bajnait se választotta meg "senki", csak a parlament), viszont gyakorlatilag tetszés szerint  válthatja le a demokratikus eljárással megválasztott, a parlamentnek felelő kormányt. De akkor minek a választás?

Fölösleges mondani, hogy mire ilyen helyzet előállhatna (mármint hogy a miniszterelnök nem Orbán vagy olyan ember, akit Orbán szeret), addigra a Bölcsek Tanácsa (elnök + AB) szellemi teljesítménytől függetlenül kinevezett – ki tudja, milyen módokon kézben tartott – Fidesz-mamelukokból áll majd. És mint tudjuk, amit valaki ma Magyarországon "nem tart elképzelhetetlennek", abból a politikai debilitásnak ezen a szintjén nagyon könnyen valóság lehet.

Csak ha valaki három év múlva  visszakeresné: szerintem a magyar nyilvánosságban itt tetszett olvasni először, hogy ezzel a Bölcsek Tanácsa-ötlettel valamicske bajocska van.