Megnéztem Kálmán Olga interjúját Orbán Viktorral, felvételről ment, azaz a fene tudja, hogy mit vágtak ki. De így, a késztermékből ugyanaz kimaradt, ami az egész magyar médiából. Szóljon valaki, ha tévedek, megyek kanosszázni.

Orbán itt egyértelműen leszögezni, hogy "októberben lejár a szerződés" az IMF-fel, és amikor K. O. rákérdez, megerősíti, hogy több szerződés nem lesz. K. O. a látható interjúban nem szembesíti Orbánt a saját kormányának két héttel ezelőtti bejelentésével, miszerint igenis egy új (húszmilliárdos) készenléti hitelről fognak tárgyalni az IMF-fel, sőt a mostanit is meg akarják hosszabbítani két hónappal, áthidalásnak, hogy addig se legyen  baj. Mindezt annak a tudatában, hogy at IMF szerkezeti reformokat – hangsúlyozottan nem megszorításokat: reformokat vár el. Most meg Orbán közli, hogy "mi nem kuncsorgunk hitelért" (így, általában; a Hírtv-n mondta a vehemensebb közönségnek), és egyáltalán, a magyar gazdaságot a piacról fogjuk finanszírozni. Hogy ez mibe fog kerülni, pláne most, miután Matolcsyék összehozták az új gebaszt, és a piacon minden eddiginél drágábban lehet majd pénzt szerezni, arról pl. az Index ír, de más is. Csak valahogy a pénzügyekhez értők és a politikáról írók-beszélők (tetszik érzékelni a különbséget?) nem találkoznak. A politikai újságírók és "elemzők" emlékezete nem terjed két hétig visszafelé az időben. Hogy az "embereké" nem, az tiszta sor, nem erre vannak kondicionálva.

Az első sokkban Orbán még mondhatta, hogy ő (a miniszterelnök) nem illetékes, kérdezzék Matolcsyt, de pár nap múlva már előállt azzal a zombiknak tökéletesen megfelelő magyarázattal, hogy ők most megvédték a magyar érdekeket a szemét nyugati bankárokkal szemben. Hogy micsodát? A sértődés tárgya pedig az, hogy az IMF "megszorításokat vár el", mintha a "szerkezeti reform" fogalmát két hét alatt mindkét oldal elfelejtette volna.

(Volt persze más is. Miután napokig sűrű ködbe burkolták, hogy tulajdonképpen mért vágta oda a paksamétát azt asztalra az IMF, a Heti Válasz interjút közölt – no nem ám a tárgyalást Orbán távollétében vezető Matolcsy szakemberrel, hanem saját extulajdonosával, Fellegi Tamás miniszterrel, akiről addig azt se lehetett tudni, hogy ott volt. Fellegi szerint az volt a botránykő, hogy a gazok számonkérték a tömegközlekedésből – azaz a MÁV-ből való 40 milliádos forráskivonást, amit pont egy éve jelentett be a Bajnai-kormány. Ettől "összeomlott volna a tömegközlekedés", és Fellegiék nem vállalták, mire kitört a harag. Rendben, ha nem lehet megcsinálni, akkor mondják azt – mellesleg holtbiztos, hogy a két okos görögözésén többet bukott az ország, akik közül az egyik, szintén Orbán állításával ellentében, kormányzaton belüli ember -, de mi ez a szivárogtatás? Amit most pontosan Orbán cáfol meg azzal, hogy a felállás oka a bankadó volt. De kit izgatnak az ilyen ellentmondások? )

Mi történt? Szapáry György miniszterelnöki főtanácsadó, akinek gyanúnk szerint oroszlánrésze volt abban, hogy a  gazdaság nyolc év matolcsysta propaganda, egy méretes brüsszeli pofon és a Stan és Pan duó intellektuális bravúrja után mondjuk derékig ki tudott mászni a pöcéből, kidolgozott egy stratégiát az új készenléti hitelről és az IMF/EU-tárgyalásról. Mely tárgyaláson Matolcsy angyali mosollyal ráborította az asztalt a partnerekre. Majd a miniszterelnök meghazudtolja a saját főtanácsadóját.

Ezek után:
Szapáry nem mond le a kudarc és a megaláztatás miatt.
Matolcsyt (Szíjjártót, Kósát) nem rúgják ki. (Egy magáncégnél sokkal kisebb arányú károkozásért megteszik.)
A média nem lát semmit és nem emlékszik semmire.
Orbán csinálja tovább, amit nyolc éve egyfolytában, mintha mi sem történt volna.
A "politológusok" meg tapsolnak a "kommunikációs bravúrjainak",

A magyar közéletben a Gresham-törvény sajátos változata működik: minél idiótább valaki vagy valami, annál nagyobb eséllyel győz. És ezen nem fognak változtatni az önkormányzati választások. Azután is éppen ilyen idióták lesznek. Rendben, az egész az átkos 40 + 20 év öröksége, de ilyen alapon a Fidesz is ugyanannak a 40 + 20 évnek a terméke, még ha azt az utolsó 20-at le akarja is metszeni róla. Mi marad? A 40. Na, ezt kéne kisöprűzni, de momentán épp nincs sehol senki, aki söprűzzön.

Update:
Közben bekattant valami.

Mondom, mély ködbe burkolják azt, hogy miért is szakadt meg a tárgyalás, vagy a legjobb esetben ellentmondásos infókat pöttyentenek el. De van itt egy érdekes egybeesés.

Pár hónappal azután, hogy ezt a bizonyos szerződést 2008-ban megkötötték az IMF-fel, 2009 januárjában Kövér László azt közölte valami vidéki fan clubban, hogy Dominique Strauss-Kahn "ugyanabból a bandából való, mint Gyurcsány Ferenc, nyugodtan szólíthatnák egymást elvtársnak". Orbán és cselédei nyilván abban a hitben élnek, hogy egy IMF szabású szervezet is úgy működik, mint egy magyar szijjártópéter, újságíró vagy netzombi: nem jut el a tudatáig és nem emlékszik arra, amit Orbán Viktor nem akar. De mi van, ha eljutott a tudatukig, és megjegyezték?

Július 16-án Orbán Viktor miniszterelnök és pártelnök az Országgyűlés elnökének jelölte Kövér Lászlót. Ez másnap, 17-én megjelent a magyar nyomtatott lapokban, amiket nyilván szemléztek az EU- és az IMF-delegáció számára. 17-én délután valamelyik oldal bekeményített, a tárgyalássorozat váratlanul, minden előjel nélkül megszakadt, a delegációk hazautaztak.  Rágjam még jobban szájba?

(Rosenberg azt nyilatkozta, hogy maga az új hitel szóba sem került, mert előbb tisztázni akarták, hogy mire akarják a magyarok felvenni a hitelt. Matolcsy nyilván ógott-mógott, szellemeskedett a maga sajátos angolságával, és igyekezett elkenni a tényt, hogy semmi nincs kidolgozva azokból a strukturális reformokból, amiket ő maga is beígért pár nappal korábban, de ez még nem ok a felpattanásra, igazán kivárhatták volna a beütemezett utolsó napot, más dolguk úgyse volt. Az, hogy Orbán valami futballmeccsre ment inkább, lehet egyszerű bunkóság, szándékos sértés, de az is lehet, hogy el akarta kerülni a kínos találkozást, ahogy a NOB-ba frissen kooptált Schmittnek is Bulgáriában akadt halaszthatatlan dolga a Los Angeles-i szavazás napján. Így működik ez. Kutyából nem lesz szalonna, ahogy a klasszikus mondja. )

Egyébként a magyar nyilvánosság színvonalára jellemző, hogy senki nem ment utána a kérdésnek a másik oldalon, Rehnnél vagy Rosenbergnél. Ugye, ha Orbán értelmezése még hetek múltán érdekes, a másik oldalé miért is nem?  Sajtótörvény, Európa, mi a szösz?