Fényes volt ama nap, amikor az LMP hosszas várakoztatás után megnevezte főpolgármester-jelöltjét, Jávor Benedeket. Ezzel senkit sem lepett meg, de arra, hogy mért kellett ennyit várni azzal, amit mindenki tudott, csak a rosszindulatúak mondhatják, hogy azért, mert mégse voltak annyira biztosak benne. Az LMP ugyanis üde és fiatalos, de borzasztóan hján van olyan embereknek, akik bármit konyítanak a vezetéshez és a bürokratikus aprómunkához – semmi ötlet, semmi kúlság, semmi flash. Az ivádi polgármesternek meg tényleg túl nagy ugrás lenne a főváros.

Szóval elolvastam Jávor életrajzát, képzett biológus és környezetvédőt, katolikus ember, végzettsége szerint ökológus, ebből is doktorált, majd egy évvel később már a Pázmány környezetjogi tanszékén oktatott, bár az életrajzban nem találni nyomát jogi végzettségnek, de biztos csak szerénységből hallgatja el. Mindegy, a katolikus környezetetika valószínűleg kiválóan kvalifikál városvezetésre. Ésakkor jutott eszembe, hogy hát van még nekünk egy katolikus környezetvédelmi szakemberünk, aki tehát simán be tudná kaszálni a Jávornak számnt szavazatokat,  de ezenfelül még számos előnye van. Szili Katalin
– nemcsak stakképzett ökológus, de biztosan jogi doktor, sőt politológiát is tanult,
– nő, és ez előny a nagyvárosi női szavazóknál,
– hogy is mondjam finoman: ismerek okos, művelt és nem provinciális nőket, de ő nem tartozik közéjük, és ez feltétlenül hasznos a magyar politikai életben,
– kiválóan tud helyezkedni, nem lesznek itt konfliktusok,
– látványosan utálja Gyurcsányt,
– úgy fel tudja mondani az LMP által is kedvelt alterglob-antineolib mantrát, hogy csak na,
– ahhoz képest, hogy pompás karriert futott be a szocialista pártban, amíg a pártnak ment a szekér, nincs állampárti előélete.

Ezenkívül igenis van városvezetési tapasztalata. A tavalyi pécsi polgármesterválasztáson ugyanis csaknem húszezren szavaztak rá. (44 %-os részvétel mellett 34%). Mármost miután Pécsett eredménytelen lett a radarügyi népszavazás, mert a pécsiek, úgy látszik, nem tartották olyan fontosnak az ügyet, mint politikusaik, Szili kijelentette, hogy "negyvenezer ember voksát nem szabad figyelmen kívül hagyni", tehát a dolog olyan, mintha győztek volna a radarellenesek. Húsz- és negyvenezer között nincs nagyságrendi különbség, ez meg pont olyan, mintha Szili győzött volna, tehát nyugodtan mondhatjuk erkölcsi polgármesternek, és innen már csak egy lépés, hogy tényleg tud egész nagy várost is vezetni, ami nem biztos, hogy elmondható Tarlósról.

Budapesten, ugye, a tavaszi választásokon az MSZP, az LMP és a Jobbik együttes szavazataránya meghaladta a Fideszét, tehát egy kis ügyes kommunikációval a közös jelölt le tudná győzni Tarlóst. Az MSZP és az LMP, mint láttuk, már megvolna, marad a Jobbik. De ezt is meg lehetne oldani ügyes kommunikációval, hiszen Szili demonstráltan nemzeti politikus, van neki nemzetstratégiája (ellentétben a a szocialista párttal) meg Kárpát-medencei politikája (ellentétben a szocpárttal), meg ő volt ott a trianoni emlékülésen egyedül az MSZP-ből. Sőt! Az 1994-es képviselői önéletrajzában nem mulasztja el megjegyezni azt az előző rendszerben nem túl divatos dolgot, hogy német ajkú nagyapja "1945 feburárjában a Budapestért vívott harcokban esett el". Most ha egy dél-somogyi német ajkú polgár 1945 februárjában esett el a Budapestért vívott harcokban, akkor teljesen egyértelmű, hogy mikor és melyik oldalon. és mindez egy kis célzott közösségimédia-marketinggel jó eséllyel hatna a Jobbik-szavazókra. Bár még az se biztos, hogy lenne rá szükség, mert a balos-zöld-etnikus-képviseletidemokrácia-szkeptikus ideológia teljesen alkalmas lenne a Fidesz szavazók külső rétegének leválasztására is.

Volna még egy érv Szili főpolgármesterré választása mellett. Ez a poszt elég sok helyen ugródeszka a legfőbb állami hatalomhoz (Chirac, Basescu, Kaczynski). Szili is jó eséllyel lehetne miniszterelnök, esetleg elnök egy szemiprezidenciális rendszerben. És akkor tökéletes volna a szimmetria Szlovákiával.

Nekik a Híd mint új párt, nekünk a Jobbik.
Nekik a SaS, nekünk az LMP.
Nekik Balázs Marián, nekünk Semjén Zsolt.
Nekik Radicová, nekünk Szili.

Úgyhogy ki kéne próbálni, és ha megválasszák, megérdemlik. Én ugyan nem fosztom meg a sokat szenvedett magyar népet ettől a kis örömtől.

Kérem a jutalékomat.