Azt csináltam, amit másokban annyit szidok: engedtem az analógián alapuló poén csábításának. Azt feltételeztem, hogy biszkuzás mint a komcsizás új lökete ugyanolyan önfigyelemelterelő (jó ég, ezt hol kellett volna kötőjelezni?) aktus, mint a nácizókampányok a hivatalos baloldal részéről. Nem magára a filmre gondoltam, hanem az erős politikusi jelenlétre és a rögtönzött (perszehogy analógiás) elméletek garmadájára.

Szóval nevezzük inkább identitásképző vagy -erősítő aktusnak. Nem sajnálom a létező jobboldaltól, nagyon is ráfér, és a szabadságelvűségre most nem lehet panasz.

Azt gondoltam felületesen, hogy a figyelmet a fékek és ellensúlyok, illetve szabadságjogok elleni otromba támadásról terelik el. Ezen nem az változtatott, hogy a józan peremen – történetesen ugyanott, ahonnan a Biszku-film származik – egy-két megszólalás felhívta a figyelmet  a támadás otrombaságára és veszélyeire. Hanem egy elég szórakoztató eseménysor, ami a centrumban játszódott. Csöndben bejelentették, hogy a "médiaalkotmány" meghirdetését elnapolják. A Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese írt egy vezércikket "A nagy demokráciavita" címmel, ami nyolcvan százalékban a ballibfikázás kötelező köreiből áll, de a maradék húsz százalékban olyan állítások vannak, mint hogy "a szerkesztői szabadság korlátozása rossz, nagyon rossz irány". No de ilyet a hű szócsőtől? A kulturális és sajtóbizottság fura ura pedig a szokásos elképesztőségeken túl hosszan magyarázza, hogy a vélemény-helyreigazítást nem eszik olyan forrón, mert: "napilap-főszerkesztő barátaim mondták, hogy ez nem egy életszerű megoldás, olyan lavinát indít el a sajtóban, ami már a hírközlés minőségét is veszélyeztetheti". 

Nehogy arra tessék gondolni, hogy a Fideszben hirtelen  lábra kapott a belső demokrácia, és elkezdtek tisztában lenni a szabadság előnyeivel vagy garanciáinak mibenlétével. Nem. A lapszerkesztők kapcsoltak, hogy ha ugyanazt teszik, mint az utóbbi nyolc-tizenkét évben, a lapot teletömik személyre menő publicisztikákkal, azaz emberi méltóságban stb. sértő véleményekkel,
akkor az ellenzék, ha egy csöpp esze van (a szocikról nem feltételezem, de a Jobbik tele van jogászokkal, és az LMP-ben is konyítanak hozzá), lehetetlenné teszi a kormánypárti lapok normális üzletmenetét azáltal, hogy kötelezően közlendő helyreigazításokkal rakja tele őket.

Nem a szabadság szeretete vagy a közjogi-politikai alapelvek ismerete és tiszteletben tartása dolgozik itt, hanem az elemi érdek. Utálom, hogy magamat kell idézni, de: "az érdekkoalíció és a közös szenvedély a választási győzelemig tart. Abban a pillanatban, amikor a Rossz Állam helyére a Jó Állam lép, és a "komcsik" le vannak győzve, megkezdődik a visszatérés a Madison által leírt alapállapothoz, az érdekek és szenvedélyek sokféleségéhez." Megkezdődött. A politikusoknak az az érdekük, hogy aki bántani meri őket, az lakoljon, és legközelebb ne merje, a politikusközeli lapszerkesztőknek ellenben az, hogy ne szívassák őket az ellenséges politikusok.

PLT szerint amit a Fidesz ki akar építeni, az nem pártállam, mert "Pártállamnak a nyíltan diktatórikus rezsimeket nevezzük. Jellemzőjük a demokratikus legitimáció és praxis teljes hiánya." Ezt azért finomítanám. Amit a Fidesz akar, az a 88-as, 89 eleji állapothoz való visszatérés. (Orbán egy-két éve meg is mondta, hogy 88 az igazi, mert akkor még – szerinte – egyet akart a nemzet. És szimbolikus, hogy  Pozsgay, aki a kerekasztalnál az MSZMP oldalán volt, és akit minden értelemben legyőztek, most benne van az alkotmánytervező bizottságban.) Namost akkor formálisan és ténylegesen még pártállam volt, viszont sem a demokratikus legitimáció, sem a demokratikus praxis teljes hiányáról nem lehetett már beszélni. Képviseleti demokráciának, jogállamnak, szabadságnak viszont ez kevés. Arra pedig bizony van példa, hogy magát demokratikusnak mondó párt (tessék megnézni a 45-48-as parlamenti jegyzőkönyyveket) csalással stb. jut egyeduralomhoz. Nem bízom abban se, hogy a mostani, szellemileg összességében egy grammal se jobb ellenzék fogja megvédeni a szabadságot. Az EU pedig lehet, hogy beavatkozik, de nem preventíve, hanem csak amikor már megtörtént a baj, így a kártételnek ezer lehetősége van. Példának egy másik, egyelőre EU-mentes, de szó szerint bejött jóslat , lásd az update-et. És a végén a kérdést.

Egyszóval a Fidesz szoftpártállami törekvéseit egyszerűen az fogja elvágni, hogy nemzeti egység (felőlem becézhetjük együttműködésnek is) békeidőben nem létezik. Akkor sem, ha megfeszülnek, annyira akarják a pártközpontban. Ellenben factionök léteznek. A valóság visszaüt.