A programban konkrétumok lesznek – mondta Szijjártó. OK.

A gazdaság talpraállításának kulcsa: tíz év alatt egymillió új munkahely. Hogy miért pont egymillió, az ügyben már folytattam némi filológiai bányászatot, de fogadjuk el konkrétumnak, elvégre konkrét szám a tíz is meg az egymillió is.

Most kihagyom a "munkaközpontú állam" fogalmának nemes magyar előzményeiből ("munkaállam", "a dolgozók állama") adódó poénokat, mert nyilvánvalóan nem totalitárius hajlandóságról, hanem, izé, szellemi egyszerűségről  van szó.

Nézzük inkább, miből lesz az egymillió új munkahely.

Az új munkahelyek jelentős részét felsőfokú végzettség nélküli emberek számára kell (sic) a vállalkozóknak létrehozniuk, hiszen közöttük sok a munkanélküli vagy az inaktív . Az ilyen típusú új munkahelyek döntő többsége három területen jöhet létre : az építőipar, a mezőgazdaság és a hazai turizmus képes tömegesen felszívni a ma nem foglalkoztatott munkaerőt.

Később meg van magyarázva, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének is a belső piacra való termelés a célja (lásd protekcionizmus kontra EU), azaz mindhárom "terület" úgy szívná fel a "felsőfokú végzettség nélküli" (eufémizmus) állástalan munkaerőtömeget, hogy ezzel egyszerre növelné és elégítené ki a belső keresletet. Csak jelzem, ez nagyon nem esélyes az egymillióra, de még a félmillióra is nehezen. Ha valakinek az a kifogása, hogy ezt hasraütésből mondom, annak csak annyit, hogy egyszer szeretnék látni erről valami konkrét számítást (számokkal, képletekkel) azoktól, akik beígérik. (A KSH szerint a válság előtt a mezőgazzdaságban foglalkoztatottak száma 170 ezer volt, az építőiparban foglalkoztatottaké 310 ezer, a "szálláshely-szolgáltatás, vendéglátásban" dolgozóké 157 ezer, és ha az "egyéb" kategóriát teljesen hozzácsapjuk, abban még 90 ezer, az összesen 730 ezer, félmilliós növekedéshez ezt kellene 65-70% analfabétával és félanalfabétával megnövelni  10 év alatt. Tudom, egy részük ma is dolgozik itt-ott, csak ennek nincs adónyoma. Csak akkor ne kis foglalkoztatásról, hanem kis létszámú adófizetőről tessék beszélni.)

Annyit azért már most, hogy az építőipar, a mezőgazdaság és a hazai turizmus fideszista felügyelői kifejezetten nem kedvelik, sőt, ha csak tehetik, harcosan elhajtják az erős (globál-) tőkét. Az a kis számú magyar oligarcha pedig, aki megmaradhat a kegyeikben, sohase  jut messzebb néhány államilag megrendelt vagy favorizált kirakatberuházásnál, nekik ennyi is elég. Magyarul, nemcsak hogy nem lehetnek ezek "húzóágazatok", de ráadásul tudatosan, politikai indokkal gyengítik is őket.

A szokott biogazdálkodásos, gyógyturizmusos államvilágon túl (hopsz, tényleg baki volt az "álomvilág" helyett) most viszont találunk – végre, végre – még egy alfejezetet "Kiemelt szerepet a kreatív iparágaknak, az innovációnak és a K+F-nek!" címmel. (Ez a "kiemelt szerep" és a felkiáltójel hibátlanul át van emelve az 1980-as évek MSZMP- és kormánydokumentumaiból. Stiláris rendszerváltást, felkiáltójel nélkül.) Szóval:

Az egymillió új munkahely másik részét a frissen végzett, sokszor több idegen nyelvet is beszélő fiatalok elhelyezkedésének megkönnyítésére kell (sic) a vállalkozásoknak (sic) megteremteniük (sic). Ehhez (sic) a jövő a kreatív iparoké, valamint az európai és globális szolgáltató központoké . Ha ebben nyerünk, megnyerjük a magasabb életszínvonalat és életminőséget. Nagyoknál és kicsiknél állandó innovációra van szükség, ehhez K+F stratégia és szervezet kell (sic) .

Na, na? Közelít, illetve közelítene. A "K + F" stratégia már konkrét kormányprogram volna, de egyelőre csak annyi áll itt, hogy "kell".  Egyelőre ott tartunk, hogy 1 millió = a munkaerő-piacra bevont (funkcionális vagy abszolút) analfabéták száma + a munkaerő-piacra bevont hasznosdiplomások száma. Azaz (első általánosban tananyag) a munkaerő-piacra bevonadó hasznosdiplomások számát úgy kapjuk meg, hogy az egymillióból kivonjuk az analfabétákét. Ha ez utóbbiak száma viszont meg se közelíti az egymilliót, akkor a következő tíz évben több százezer új hasznosdiplomásra lesz szükség. Mondjam, hogy ez sem esélyes?

Ebben a részben csak az EU határozatairól meg a vállalkozások pályáztatásáról, valamint a szabadalmak "állami támogatással" való jogvédelméról van szó mint gyógymódról. Ami azon kívül, hogy ugyanúgy nem lesz belőle felzárkózás, mint a mangalicából és az élményfürdőből, megint csak az állami saját-hajnál-fogva-kihúzás közép- és hosszú távon reménytelen esetéről van szó.

De tizenvalahány oldallal odébb mégiscsak elpöttyintenek valamit arról, hogy:

A magas hozzáadott értékű iparágak fejlesztéséhez (egészségipar, high-tech, innováció, K+F, zöld gazdaság) szükség van a hazai természettudományos és mérnökképzés megerősítésére.

Figyeljük a fogalmazás lezser szépségét, úgy is mint konkrétumot: egy zárójelben szerepel, ráadásul "iparágként" a high-tech, a zöld gazdaság, a K + F és az innováció. De tényleg szükség van a hazai reál felsőoktatás megerősítésére, csak kérdés, hogy kivel és hogyan, ugyanis a hazai felsőoktatási intézmények kézzel-lábbal tiltakoznak az idegen konkurencia ellen, viszont a képzés megerősítéséhez előbb ki kéne képezni az erős új oktatókat, az minimum öt év, de inkább hét-nyolc, majd az első, erős oktatók által képzett fiatalokat, az további minimum három, és már ki is futottunk a tíz évből.

Ennek érdekében, mivel:

Jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet, ezért a felvételizőknek több információt kell adni a szakok piaci értékéről.

Nahát, hányan mondják ezt mióta, és klassz, hogy a Fideszben is felébredtek. Csak két baj van vele:
– A felsőoktatási tandíj körüli rizsabombázásában egyetlen szót nem ejtettek arról, hogy az ingyendiplomának esetleg piaci értéke volna (vagy nem), azaz nem a társadalmi mobilitásért meg a középosztály fenntartásáért tanulunk, hanem hogy a diplománkkal hasznos és eladható, jövedelmező munkát tudjunk végezni.
– A kormányprogram megfogalmazói, hirdetői és megcélzottjai között óriási tömegben vannak hasznontalandiplomások, és ez a tény legalább nevetésre ingerel.

Később fel vannak sorolva a "kitörési pontok". Érdemes idézni.

Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek a kitörési pontokat összekötik, és ezek révén a kitörési pontok szövetét kell megszőnünk, melyek a legfontosabb gazdasági mozgástér mozgatórugói : a helyi adottságokra és magas munkaigényes vállalkozásokra építő egészségipar, turizmus, zöld gazdaság, megújuló energia, víz alapú gazdaságfejlesztés, járműipar, tudásipar, tranzitgazdaság, élelmiszeripar, üzleti szolgáltatások, K+F .

Ezen tényleg nagyon sokat kellett gondolkozni. Szóval (adjunk a konkrétságnak) meg kell találni az összekötő eszközöket a pontok szövetének megszövésére (Kötszövő Ktsz.), mely szövet pontjai egyben mozgatórugók is a legfontosabb gazdasági mozgástérben, Ha a felsorolást nézzük, érdekes a sorrend: az elején az egészségipar (itt valami bivalyerős orvoslobbi dolgozhat, és nahát: mégis üzlet az egészség?  és állami lesz ez az egészségipar, vagy mégse lesznek vasvillával, onogur réjjázással elhajtva a magánbefektetők? és melyikek?). Ezután jön az örök adu, a turizmus (kozmopolita világvárosok, hegyek , tenger és pálmafák, piramisok, Uffizi és és gótikus katedrálisok nélkül; a gyógyvizekben aligha van már több tartalék). Középtájt a víz alapú gazdaságfejlesztés (amiről szép lenne valami konkrétumot hallani, a víz egyelőre csak félőrültek kommentjeiben egyenértékű "stratégiai kincs" a szénhidrogénekkel), a járműipar (ez rendben, de máshol is van, ebből megint nem lesz felzárkózás, legfeljebb nem-lemaradás, és vajon hogy passzol a megújuló energiával?). És a legvégén a K + F.

A tranzitgazdaságról van még egy-két elejtett megjegyzés az "új selyemút" kínai tervébe kapaszkodva, mely az Orient Expressz hagyományos vonalának felértékelődését jelentené a homályos jövőben. De hogy számolás? konkrétum? ugyan már.

Visszajutunk a felsőoktatás kérdéséhez: vajon mit, hol és kitől tanultak azok, akik ezt a programot "kidolgozták"?