Most megjelennek az összefoglalások arról, hogy a köztársasági elnök milyen sokszor fordult szembe a szocikkal (konkrétan Gyurcsánnyal), de a Fidesszel is összezördült párszor, tehát szuverén egyéniség. Viszonylag kevés szó esik arról, hogy – túl a napi harcászaton (politics) – milyen ideológiát képvisel (policy).

Mármost ideológiailag Sólyom tökéletesen Fidesz-kompatíbilis, sőt, pusztán a belpolitikát nézve, teljesen beleillik az LMP-től (sajnálom) a Jobbikig húzódó ideológiai spektrumba, aminek jellegzetességei az ökoszociális gondolkodás, a népszuverenitás közvetlen demokráciaként való értelmezése, a szabadságjogok szelektív használata (bizonyos szabadságjogok megsértésére nagyon érzékeny, másokra egyáltalán nem), valamint a legújabbkori magyar történelem (56, 89), tehát a jelen mítikus felfogása.

Sólyom alapvetően két ponton fordult szembe a Fidesszel, és ez – bár nemcsak ez – a javára írandó. Az egyik, hogy 2006 végén nem volt hajlandó alkotmányellenesen feloszlatni a parlamentet (megjegyzem, ennyit a Fidesz jogállamtiszteletéről). A másik, hogy a ciklus végén kiállt a médiaszabadságért arra a kis időre, amíg kétharmaddal meg nem születik az új törvény, Mind a kettő a hatalmi ágak megoszlásáról szól, ami a demokráciának, pontosabban a politikai szabadságnak fontosabb kelléke, mint a kormányzó párt középtávú leválthatósága. És ha igaz az, amit Pokorni mond, pont ez böki a Fidesz csőrét – annak ellenére, hogy – ha igaz a Népszabadság értesülése – nem kisebb szimpatizáns, mint Merkel emlékeztette őket "bizonyos fékek" megtartására.

Hát nem lesznek fékek, azaz a szabadság összezsugorodik, de ezt szintén elregéltem párszor, semmi meglepetés. Ennyit az "Orbán (szemi)prezidenciális rendszert akar" című rettegményről. Majd bolond lesz.