Az MSZP "voksturizmus" körüli hisztije és irgalmatlan beégése után érdemes megjegyezni, hogy még a magukat 100%-os demokratának tartó politikusok, kommentátorok, bloggerek stb. se látták a fától az erdőt.  Az összes  "Szerintem a demokrácia arról szól" kezdetű mondatsorozat oda futott ki, hogy "ne mások döntsenek arról, ki az én képviselőm". Vagy: "de igen, beee, olyan is dönthet arról, hogy ki a te képviselőd, akinek önhibáján kívül máshol van a bejelentett lakcíme". Hát egy fenét a te képviselőd.

Iszonyú magányosnak érzem magam, de tekintettel arra, hogy ezt a blogot jobb közönség olvassa, százhuszonhatodszor is: az, hogy a magyar parlament képviselőinek valamivel kevesebb, mint felét egyéni választókerületekben választják, nem jelenti azt, hogy ő ennek a választókerületnek a képviselője. Ez egy választási technika, és semmiféle közjogi kapcsolatot nem jelent az adott, átlagban 60 000 lakosú földrajzi terület lakossága és a képviselő között. Ellenkezőleg, Magyarországon ún. szabad mandátum van (AB 2/1993). A képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő nem utasítható, nem hívható vissza, nem kell kikérnie semmilyen ügyben a "választói" véleményét, minden kérdésben szabadon, meggyőződése (ezt többnyire pártállást jelent) és lelkiismerete alapján szavaz, ha van neki olyan.

Ha a fentieket nehéz megérteni: kik "X. Y. választói"? Az a, mondjuk, 18 611, aki rá szavazott, vagy az a 18 610 is, aki nem, meg az a 19 422, aki otthon maradt?  És ha a 18 611-ből vagy a 19 422-ből két személy megváltoztatja a véleményét, akkor az azt jelenti, hogy "a választói" csalódtak benne, és vissza kell hívni? Ne hülyéskedjünk már. És a listán bejutottakat ki hívja vissza egyenként?

Egyszerűen senki, főleg nem azok, akik kitalálták, senki sem hívja fel arra a figyelmet, hogy
1. a vegyes magyar választási rendszer esetlegesség, ilyen alapon lehetne tisztán listás is, csak 1989 egy pillanatában az érdekelt felek ezt találták a legjobbnak.
2. Az a képzet, hogy az egyéni választókerületben meválasztott képviselő dolga a körzetért való lobbizás a) hülyeség, b) a korrupció kórokozója, c) a pluralizmust rombolja.

A magyar történelemben az egyéni választókerületi rendszer kezdettől összefonódik a parlamentarizmussal, csak éppen mindig a kvázi-egypártrendszerre (a Török Gábor által átvett veretes kifejezés szerint "domináns" pártrendszerre) volt kalkulálva, és igen, kezdettől a korrupció táptalaja volt (vasútépítések). Mégis, mi van a "Szeretem Kamásnifalvát" meg a hasonló szlogenek mögött? Az a ígéret, hogy én majd kibulizom (mert jól fekszem a pártomban), hogy a központi költségvetésből ne egy wellnesshotel építéséhez adjanak támogatást a Papagájmezőn (ezt akarja a Gaz Ellenség, pedig 13 452 aláírás gyűlt ösze ellene, és tiltakozott dr. Tejfölössy kamaraelnök, Annus Adrián, valamint Kovács Ákos is), hanem sportcsarnokéhoz. De ahhoz aztán adjanak. Ez nem más, mint a vegytiszta fakcionalizmus, pontosan az, aminek a kártétele ellen a képviseleti demokráciát kitalálták.

Úgyhogy lelkesen pártolnám azt a magyar politikust, aki a költségvetésről stb. döntő képviselőházban megszüntetné az egyéni választókerületek rendszerét. (Felőlem bevezethetik a felsőházat, ahol minden EU-s régiót egy ember képvisel, hogy adjunk a regionális érdekeknek is, de ne legyen joguk a ktsgvetés meg az összes meghozott törvény bivalybürgözdi érdekeket képviselő szétkúrására.)

De ilyen politikus persze nincs.

Update:

Morr.