Onnan, hogy van szeme, mivel – akárhogyan értékeljük – rá nézve nem kötelező az a szelektív vakság, amitől a legjobbarc Fidesz-szimpatizánsok se tudnak szabadulni. Emlékeztetek az interjúra, amit Semjén Zsolt adott a Magyar Narancsnak. Eszerint a parlamenti bojkott idején Gyurcsánynak

abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megküzdeni. De nem ért el hozzá; mert ott voltunk mi, Navracsics Tibor és én. Közben persze kaptunk sebeket. A gladiátor sebeket kap.

Namost mindenki, aki nem Fidesz-szimpatizáns, de akiben van némi empátia a Fidesz iránt, pontosan látta, hogy ez egy átgondolt szereposztás: Orbánnak maradnak a nagyívű, eurokonform, magasértelmiségnek is fogyasztható, a Demokrácia és az Emberek  érdekét "megjelenítő" (brrr) bölcselkedések, amik szinte sosem tartalmaznak konkrét gyalázkodásokat, tabufeszegetéseket. Az a szárnysegédek és a publicisták dolga, akik vagy roppant erős idegzettel lemennek kutyába, vagy eleve buták, és csak szabadjára engedik, ami bennük van.  Orbán meg lebeg az agyvizek fölött, bírálat nem érhet fel hozzá, minthogy ő nem, ő sohasem durvul. Az ütéseket felfogja az élőpajzs, amelyik még örül is a megtiszteltetésnek.

Ezt látta Vona, sokakhoz hasonlóan. Ja, és ezt tanulta meg, mert a Jobbikban hasonló a szereposztás.