Azt írja a Fidesz-közeli és értelmiségi hangvételű Jobbklikken Lánczi Tamás, a Mesterházy Attila kampányfilmjében elhangzó bugyutaságról szólva:

"Szakítsunk a rossz hagyományokkal, hogy végre tényleg az emberekről szóljon a politika."
Ha valaki egyszer veszi a fáradtságot és összeállít egy politikai közhelyszótárt, ennek a mondatnak kiemelt helyen kell szerepelnie benne. Ilyen lapos közhelyet magára adó politikus egy ideje nem vesz a szájára, vagy csak akkor, ha tényleg semmi nem jut az eszébe, de utána nagyon szégyelli magát.

Ez tökéletesen igaz. Csak az a kérdés, hogy mennyi az az "egy ideje". Nézzük például egy Orbán Viktor nevű politikus tegnapelőtti beszédét:

Az élet kikényszeríti tehát, hogy új korszakot nyissunk, amelyben a politika, ahogyan Seidel mondja, az emberekről szól majd, ahogy a kormányzás célja majd az lesz, hogy a többség mindennapi életét jobbá tegye."

A megoldás nyilván nem az, hogy Orbánnak semmi sem jutott eszébe, hanem hogy ez 2010. március 1-jén még nem volt lapos közhely, akárki mondta is. A mai rohanó világban már a közhely sem a régi. (Amúgy érdekelne, hogy mit mondott eredetiben az ezek szerint Orbánnal és Mesterházyval is kongeniális Hanns Seidel.)