Előzmény.
Akik a nyugati eladósodást tartják a Kádár-kor legfőbb gazdasági bűnének ("betömték a nép száját, hogy ne legyen megint 56" és más magyar népmesék), elfelejtik, hogy a végén egy főre bruttó kb. 2000 dollár jutott, ez kb. olyan volt, mintha minden család felvett volna egy nagyobb, de még nem a lakáskölcsönökhöz mérhető OTP-t, aminthogy fel is vett, és nem gebedt bele. Ideológiai okból soha nem emlegetik az "aranykor" másik összetevőjét: a világpiaci áraknál majdnem a korszak végéig sokkal olcsóbb orosz nyersanyagokat és energiahordozókat és az igénytelen orosz (nagy részben mezőgazdasági) piacot, aminek köszönhetően a Duna-Tisza közén pl. be lehetett vezetni a karácsonyi, második szüretet.

Ezt csak azért mondom, mert megint van itt egy érdekes párhuzam: Orbán decemberben Kínában járt. (Felhívom a figyelmet "Demján Sanyi " /C GYF/, volt KB-tanácsadó jelenlétére a küldöttségben). Ahol is a konzervatív politikus kifejtette, hogy "Magyarországról nagy mennyiségű áru érkezhet Kínába. Én elsősorban a jó minőségű mezőgazdasági termékeket látom ilyennek. Ha itt van egy biztos piac, akkor Magyarországon újra tudjuk éleszteni a régi felvásárlási rendszert és rendkívül sok munkahelyet tudunk adni a vidéken élőknek". Az egy kérdés, hogy milyen kaját lehetne exportálni Kínába, ahol a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya nem 2 és nem is 10 százalék. De természetesen rávilágít arra a matolcsysta képzetre, hogy az "egymillió munkahely" főleg abból lesz, ha alacsony technikai szintet  képviselő (keleti exportra képes) vállalkozók ehm, alacsony képzettségű munkaerő-tömeget foglalkoztatnak. Kínai scifiexport ide vagy oda, a magyar mezőgazdaság sohase fogja megoldani a munkanélküliség problémáját, csak úgy  mondom.

Párhuzam: Vona Gábor Abasáron, csak hagyományhű módon elsősorban Oroszországgal. A "Kelet" utána jön. ""Szerinte a magyar mezőgazdaság 30 millió embert tud ellátni. '10 millióan mi itt vagyunk, 10-20 milliót meg szerezhetünk Oroszországból, vagy a keletről"". Akkor volt jó, ugye, amikor a 250 milliós keleti piacra ment a bor, a búza és a békess… a jonatán. Szintén meglesz az egymillió munkahely. Eltekintve a zsidók földvásárlása elleni, a dualizmus korában gyökerező paranoid hisztitől: mi a lényegi különbség? (Thürmerék kádárizmus- és oroszkultuszát nem is említem.)