És egyáltalán, rehabilitálják, merthogy a bíróság megrótta, idő előtt nyugdíjazták, ma is, 67 évesen, szerény nyugdíjából él, ráment az élete. Pedig egy hős.

Itt álljunk meg egy percre. Ami a legendáriumból kimaradt: a kommunista állambiztonság már 1989 nyarán, amikor látszott, hogy ilyen vagy olyan formában hatalomváltás lesz, gőzerővel kezdett dolgozni az apparátus átmentésén.III/III-astul. Csak azontúl már nem a Pártot, hanem a Demokráciát szolgálták volna ugyanazok az emberek.. Majd amikor már megnőtt az esélye, hogy  ennek a hatalomnak a régi gárda, legalábbis egy ideig, nagy valószínűséggel nem lesz a részese, a talán legérzékenyebb helyre – az újonnan alakult pártokba beépített ügynökök tartótisztjei fölé – kinevezték a közmondásosan más területre specializálódott, kollégái által  nem túl sokra tartott "Cirkuszos" őrnagyot. Akit, új emberként, megdöbbentett az egész módszer tisztességtelensége. Terített, valóban hősiesen. Pontosabban azt terítette, amit látott. Az ellenzék, benne a beépített emberekkel pedig nagyon megörült neki. Mondhatnám, beszopta, amit Végvári őrnagyon keresztül elébe tártak.

Nevezetesen: az őrnagy saját szemével látta, tehát leleplezte, hogy "nagyarányú iratmegsemmisítés folyt".

Azóta kiderült, hogy show volt az egész, balekok beetetése (azaz mindenkié, a Brancson kívül), de akkor már kevesen figyeltek oda. Ezeket az akciókat gondosan úgy tartották, hogy titokban le lehessen filmezni, meg éjjel kettőkor ott legyenek a bizalmasan értesített újságírók.  Így miután a teljes állambiztonság – a III/III  besúgói kara és néhány áldozatnak odadobott tisztje kivételével – gondtalanul folytatta szakmáját, egészen a 2008-as Kenedi-jelentésig kiirthatatlan volt az a hivatalosan is x-szer elhangzott kamu, hogy "majdnem teljes volt az iratmegsemmisítés". Szinte semmit nem lehet feltárni, meg az a kevés is összevissza van babrálva, biztos belehamisítottak meg kivettek belőle mindenfélét, nem ér az egész semmit, ne tessék kíváncsiskodni, mert hamar meg tetszik öregedni. Ennek volt eszköze szegény Végvári. (Külön színezi a képet, hogy ugyanaz a Havas Henrik "segített" emlékiratai megírásában, aki a III/III-as főnökének, Horváth Józsefnek. Már ez fél rehabilitáció.)

Ami a szerény nyugdíjat illeti, tényleg igazságtalan. De azért gondoljuk meg: Végvári a rendszerváltáskor 47, az ellene hozott ítélet idején 50 éves volt, elég közel a rendőri nyugdíjkorhatárhoz. És hát mégicsak egy III/III-as főtiszt. Az nem igazságtalanság, hogy az összes többi III/III-as főtisztnek simán beszámítják a szolgálati éveit – elég jól -, és hogy III/III-as főtisztek, sima tisztek kiválóan elhelyezkedtek az üzleti életben avagy magában a demokratikus nemzetbiztonsági apparátusban? Végvári nem volt ügyes, de pont az ő balsorsát, és csak azt a demokratikus deficit rubrikájába írni: dőreség.