Azt mondja a Hírszerző szocialista forrása:

A baloldaltól elfordult nyugdíjasoknak, panellakóknak, értelmiségieknek világossá kell tenni, hogy három politikai erő van Magyarországon: a Fidesz, a Jobbik és a szocialista párt. Tudjuk, hogy tökéletesesek nem, de az egyetlen alternatíva vagyunk egy horthysta, klerikális, kirekesztő és megosztó világgal szemben.

Ha két szó után nem jönnék rá, hogy nem kell az ilyesmit tovább olvasni, engem halálosan idegesítenének azok a harci skriblerek és csatakommentelők, akik egyetlen észérv nélkül jönnek az előregyártott poénjaikkal. Akik az Orbán és a Fidesz elleni fenntartásokat és a tőlük való félelmet képtelenek mással magyarázni, mint irracionális ellenségképzettel ("a patás", "Orbán-fóbia") és a világot fasisztákra és antifasisztákra osztó karikatúrával, ahol a balok és ballibek az antifasiszta oldalra képzelik magukat.

De a  fenti nyilatkozat szerint a szocik tényleg nem látnak ki a karikatúrából. A "klerikális" egy dolog, Orbán szerintem megint, sokadszor elméri a farkát, amikor az Alkotmányból hiányolt pátoszos, ideológiai preambulumhoz a mélyen katolikus Lengyelországról veszi a példát (ahol mellesleg az átmenetben kulcsszerepet játszott az egyház, ami a magyar egyházak rendszerváltásban játszott  szerepéről nem mondható el). De Horthy? Kirekesztés? Megosztás? Egy frászt.

Megint csak számítsuk le a farokelmérés másik példáját, a full jogokkal járó kettős állampolgárságot, amiből szerintem Orbán kormányzatának sokkal több baja lesz, mint haszna (a választásokkal meglesz a "kicseszünk a kommerekkel" kielégülése, maradna a nemzeti testvériség elvont érzése mint ellensúly a hagyományos magyar területvédő ösztönnel szemben – hát, nem lesz elég). A fentiekből az derül ki, hogy azt, amit a politikai változásokról tudni lehet, az MSZP ma sem tudja másképp elképzelni, mint a horthyzmus vs. haladás y-tengelyén. Miközben az a féldiktatúra, ami a politikai-közjogi "refomtervekből" kirajzolódik (szemiprezidenciális rendszer, kétkamarás parlament korporatív felsőházzal, a kormánypárt szupertöbbségét bebetonozó választási rendszer, ellenőrzött média) semmiben nem különbözik attól, amit az MSZMP ún. reformer szárnya, azaz a kóserebbik, az MSZP által folytathatónak vélt előzmény 1988-89-ben elképzelt magának. (És most részben ugyanazok találják ki ugyanazt a Fidesznek.) Nem kirekesztés és megosztás, hanem éppen hogy erőltetett nemzeti egység, pluralizmus helyett. Naná, hogy horthyznak, mert marha kellemetlen volna szembenézni azzal, hogy másvalakik az ő tervüket hajtják végre, ellenük.

Ez a "nyugdíjasok, panellakók, értelmiségiek" triász pedig egyenesen gyönyörű. A haladás maga. Az MSZP-forrás  által megjelölt három lehetőség – Fidesz-KDNP, Jobbik, MSZP – egyébként három baloldali párt, amelyiket az 1945 előtti ideológiai hagyományok vállalásának intenzitása különböztet meg. (Hangsúlyozottan ideológiai hagyományokról van szó, nem a társadalom- és gazdaságpolitikáról.) De szeretném emlékeztetni arra a szoci forrást és eszmetársait, hogy fészkes fenét ők az egyetlen alternatíva. Ha miniszterelnökökre lehetne szavazni, Bokros Lajosra többen szavaznának, mint ahányan a jóslatok szerint a Jobbikot pártolnák, valamint még a szoci táborban is többen szavaznának rá, mint a szoci jelöltre. És az a párt, amelyik Bokrost jelölné miniszterelnöknek, máris jobban tudja politikailag hasznosítani az MSZP örök adu ászát, az Orbán-ellenességet . Nem csoda, hogy az MDF vezetőit a Fidesz-UD Zrt.-ügyészség konglomerátum mindenáron kriminalizálni akarja.

update:

A nol természetesen azonnal megtalálta a magyarázatot Bokros "váratlan" sikerére: "trükkösen ekézi Mesterházyt a Nézőpont Intézet", hiszen amikor a felmérés készült, Mesterházy még nem is volt miniszterelnök-jelölt. Nos, a Nézőponttól valóban nem áll távol az effajta pártharcászati kreativitás, de a 16% akkor is 16%, több például, mint amennyi MSZP-szavazót mérnek (és messze több, mint a jósolt MDF- és SZDSZ-szavazók száma együttvéve). És hát a fajsúlykülönbség.
Itt azért meg kell jegyezni még valamit a "nyugdíjasok-panellakók-értelmiségiek" triászról. Bocsánatot kérek a nyugdíjasoktól, dehát mindenki tudja, hogy a Kádár-korban életük delét megélt szavazók száma folyamatosan fogy, A panellakókat nudli populizmussal megfogni. Ami viszont az értelmiséget illet, ez a réteg sohasem volt az MSZP erős bázisa, a diplomások aránya rendszeresen kevesebb, mint a Fidesz-szavazók között, éspedig azért, mert a fidesz-párti értelmiség másik oldali ("ballib") megfelelője hagyományosan nagy arányban szavazott az SZDSZ-re, így volt még 2006-ban is. Gyurcsány még olyan nyelvet beszélt, ami nem tette szégyenné, ha egy liberális érzelmű értelmiségi odaszegődött mellé (nem a "jobboldal", hanem a saját oldala szemében nem volt szégyen, persze), de 2008-tól már ebben a körben is kínossá vált. Ez az opció tehát megszűnt. ahogy végleg megszűnt az SZDSZ mint arcmentő egérút is. Viszont még így is elég nagy tömeg van, amelyiknek teste-lelke nem kívánja az agitprop hadsereget és karizmatikus vezetőjét. Nem nagyon merek számokat jósolni, csak azt tudom, hogy ha a protest otthon maradás és a protestből vagy meggyőződésből Bokrosra leadott szavazat között lehet választani, akkor elég sokan az utóbbit választanák.