Rompuy-pumpy és Cathy Who mókás megválasztása elnöknek és külügyérnek. Gondoskodva lesz rólunk, annyi szent. (Vicces képek garmadája a világhálón.)

Szóval: az Osztrák Birodalom, majd az Osztrák-magyar Monarchia volt korának EU-ja. Nyugati területei látszólag fejlettek, kellemesen élnek, de azért nem itt diktálják a tempót, a nagy innovációk nem innen származnak. Gazdaságilag ez az alakulat lomha Poroszországhoz/a Német Császársághoz, pláne Amerikához képest. Míg a Habsburgok a pár évszázaddal korábban a nyugati világ leghatalmasabb urai voltak, most egy félreeső, vidéki, tagadhatatlanul másodosztályú hatalmat kormányoznak. Élnek a régi dicsőségből és a nagyobb lábon felhalmozott gazdagságból. A birodalom katonailag impotens, végső soron az etnikai heterogeneitás miatt: a hadseregben a rebellis magyarok, a még rebellisebb lengyelek, Svejk felmenői és hasonló nációk alkotják a többséget, ráadásul biztonsági okból összevissza garnizonokba szétdobva. Hiányzik – szemben az északnémetekkel – a lázas nacionalizmus mint összetartó erő. Sőt, mint széthúzó erő működik. A szétszórt katonaföldrajzi szerkezet a mozgósítást is megnehezíti komoly veszély esetén (1866). Az oroszoktól rettegnek, aztán a magyarok ellen mégis tőlük kérnek segítséget, ezzel viszont a krími háború alatt olyan lehetetlen helyzetbe kerülnek, amit nem lehet feloldani: a semlegességgel az oroszokat is megharagítják (végleg), nyugati szövetségesekre viszont nem tehetnek szert.

Összefoglalva, előbb-utóbb eljön az idő, amikor Bécs semmi indokot nem tud mondani arra, hogy a nemzet(iség)eknek miért kell lemondaniuk szuverenitásukról legalább részben, az egész szétesik nemzetállamokra és új föderációkra, amik szintén szétesnek, és a végén érett gyümölcsként hullanak az orosz szuronyok hegyére vagy más keleti, hosszú, hegyes tárgyak, mondjuk minaretek csúcsára, vagy ha nagy szerencséjük van, egy másik szuperhatalom felfejleszti őket mint az oroszoktól megvédendő kereskedelmi partnereket. És kezdődik az egész elölről. Viszont a boldog békeidőkre roppant nosztalgikusan lehet emlékezni. Ja, és mi ragaszkodtunk hozzá a legtovább.