A Foreign Policy tematikus blokkot szentelt a pekingi olimpiának, nagyon tanulságos. A központi írás John Hoberman professzortól a "Think again: the Olympics". Szégyen, de eddig nem hallottam a szerzőről. Jó lenne elolvasni a könyveit, címükből ítélve.

Összefoglalva: Míg a NOB a politikamentesség pozíciójában tetszeleg, valójában rendszeresen gusztustalan rezsimeket legitimál. Már Coubertin "életműve beteljesülésének" nevezte Hitler olimpiáját, de a NOB a II. vh. után is időről időre rendőrállamoknak ítélte a rendezés jogát, azok pedig propagandacélokra használták föl . Mexikó – tekintélyelvű egypártrendszer, 300 halott 10 nappal a megnyitás előtt, a NOB meg se rezdült. Szovjetunió – Brezsnyevék kifejezetten zsarolással kapták meg a rendezés jogát. Dél-Korea – 200 halott az odaítélés előtti évben. Kína – tudjuk. Újdonság: az akkreditált újságírók már most panaszkodnak a médiaszabadság korlátozására. Hoberman azt jósolja, hogy az igazi balhék csak ezután jönnek. És a tradíció folytatódik, a 2014-es téli olimpia Oroszországban lesz, ennek megfelelően idén áprilisban, a NOB-delegáció látogatásakor már verték a tüntetőket.

Amikor Kínának ítélték a 2008-as nyári játékok megrendezését, közölték, hogy "nem naivak", és az ottani rezsim emberjogi mérlege körül viták lesznek. (Hoberman szerint a "vita"  heves tüntetéseket és államilag támogatott gyilkosságokat jelent a NOB "gyáva és eufemizáló" szótárában.) Lettek is, de a testületnek esze ágában sem volt  tisztességesebb magatartást követelni Kínától, ehelyett Rogge – mily ismerős! – úgy általában elítélte az erőszakot, "bármelyik oldalon kövessék is el". Az emberi jogok elterjesztése helyett – ami kitűzött cél – a NOB "amorális univerzalizmust" terjeszt: minden országnak joga van részt venni a játékokon, függetlenül attól, hogy mennyire barbár urai vannak.A lapzárta valószínűleg Irak kizárása előtt volt, de ez a gondolatmenet még élesebb fényt vet a NOB politkai arcátlanságára.

(Hoberman a cikkben nem említi, hogy a kommunista rendszerek, mivel az innovációban és egyéb olyan területeken, ahol a – szellemi – szabadság előny, eléggé lemaradtak, enyhe rasszista felhanggal a fizikai teljesítmények terén igyekeztek bizonyítani magasabbrendűségüket. Emlékezzünk a fényes szovjet és keletnémet  diadalokra. Mi pedig valószínűleg a nemzeti összeomlás jelének érzékelnénk, ha olimpiai teljesítményünk a sokkal jobb általános egészségi állapotú és sokkal gazdagabb Ausztria vagy Hollandia szintjére állna be, a téli győzelmeket is hozzászámítva.)

A NOB nemzetközi sportversenynek indult – folytatja Hoberman – , és irdatlan marketing-platforrmá változott, kihasználva az eredeti misszióból adódó tekintélyét  A 2002-es téli és 2004-es nyári olimpiából a NOB 4 milliárd dollárt profitált, főleg a közvetítési díjakból és a szponzorpénzekből. Összehasonlításul: ez nagyságrendben, évre vetítve megfelel az összes magyar bank nyereségének egy jó évben. Bár még mindig eltörpül egy standard multi éves nyeresége mellett, csak egy a különbség: a NOB egy centet sem invesztál, és nem folytat olyan üzleti tevékenységet, amin bukhatna. Nulla a kockázat. Eközben a  szponzorok pénze – elemzők szerint – egyáltalán nem biztos, hogy megtérül, a rendező államok pedig esztelen költségekbe verik magukat, és óriási veszteségekkel zárnak. (Kanada pl. 2006-ra fizette ki a 76-os montreali játékok – akkori-  másfél milliárd dolláros adósságát.)

A NOB korruptabb, mint az emberek hinnék. Samaranch, a "régi vágású fasiszta" (aki mellesleg kiváló kapcsolatot épített ki a kommunista kormányzatokkal) olyan tekintélyelvű stílust honosított meg, ami megágyazott a megvesztegetésenek. A kokszolás korlátozásának még az esélyét is felszámolta, és ellentmondásra képtelen, talpnyaló bizottsági tagok új nemzedékét nevezte ki. Az  "Excellenciás úr" (így szerette hívatni magát) protezsáltjai között nagystílű köztörvényes bűnözők  és más sötét alakok is voltak, beleértve pl. Idi Amin Dada haseregfőparancsnokát. ("A béke vagy te, sport".  Továbbá, mint Kasza László megjegyzi, három olyan tagja van ma a NOB-nak, akit még a kommunista rendszer delegált a szervezetbe: az orosz, a kínai és a magyar. Megint egyvalamiben a kis számú kivételhez tartozunk – Tf.).

Az olimpizmus békemozgalomnak indult, ehhez képest az 1896 utáni száz év a történelem legvéresebb évszázada lett. Minden feltételezett ok-okozati kapcsolat az olimpia lés a fegyveres konfliktusok elmaradása között "legalábbis kétséges". Az olimpiai "mozgalom" (Hoberman idézőjele) igazából egy bűnszövetkezet (racket), amelyik arra szolgál, hogy a NOB uralkodó elitje élvezhesse az élet apró fényűzéseit és azt a hírnevet, amit a saját, egyéni jogán nem járna neki. ( Abból a 4,2 milliárdból ugyanis több száz millió a NOB központi apparátusánál maradt mint működési költség. Ehhez számítsuk hozzá a megvesztegetéseket – Salt Lake City -, illetve az egyéb állami és magánkedveskedéseket. Sokan csakis azért kezdenek sürgölődni a nemzeti és nemzetközi sportszervezetekben, hogy bürokratikus ugródeszkájuk legyen az olimpiai elitbe. Samaranch például szerényen a spanyol görhoki-szövetségben kezdte sportvezetői pályafutását.)

Egy másik összefoglaló a BOM figyelmébe: a "Rings of Gold" c. FP-oldalból az derül ki, hogy miközben a sajátos körülmények között összeválogatott NOB degeszre keresi magát a procedúrán, az olimpia megrendezését rendszeresen az illető ország GDP-növekedésének megtörése kíséri és követi a befektetői klíma lehűlése, az infrastrukturális ballaszt és a cirkusszal járó többletköltségek miatt. A tényleges költség nem egyszerűen több az eredetileg beharangozottnál, hanem a sokszorosa: Athént is, Pekinget is 1,6 milliárd dollárra tervezték, de Athén végül16, Peking 40 milliárdba került. Londonban a terv 8 milliárd volt, jelenleg 19 milliárdnál tartanak. És még egy:  a 2016-os olimpia elődöntősei már 300 millió dollár tétet raktak az asztalra, 1:7 eséllyel, annak a tudatában, hogy nagy valószínűséggel ez is kidobott pénz. Vagyis ennyit fordítottak előzetes propagandakampányra és a NOB tagjainak vendégül látására. Júniusban kibukott Prága (22 millió), Doha (48 millió) és Baku (28 millió). Tovább harcolnak négyen, a megpályázásra fordított (és jórészt a NOB-nál lecsapódó) pénz még nőni fog. Itt már 1:4 az esély. Okos.

Update

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) korábbi elnöke, Juan Antonio Samaranch állítólag az orosz titkosszolgálatoknak, a KGB-nek kémkedett – írta a német Die Zeit.
Illetve az oroszoknak dolgozott még pár éve is, amikor Szocsi kapta a téli olimpiát, egy icipicit háborús körzet szomszédságában, a grúz/abház határtól 15 kilométerre. Meg a feltehetően zseniális fiacskája most is ott van ebben a hóttdemokratikus és nemkorrupt NOB-ban. És állambiztonságiak sürgölődnek azon, hogy mocskos kis diktatúrák szerencsétlen kirakatsportolóinak negatív legyen a doppingtesztje. (Affrancba ennek a nagy demokráciának, ami nálunk kitört. Még ezt is elbénázzák.)

Jé, valamint nahát. Csak ülök és mosolygok.

"visitor