újabb remeke, miszerint (az általa néven nem nevezett) Matyi Dezső, az Alexandra feje mit adja a bőkezű mecénást, hogy jön ahhoz, hogy mint egy irodalmi társaság szponzora (melynek társaságnak tagja Bächer is) jutalmakat osztogasson, amikor nem fizet a terjesztőknek (?! az Alexandra maga is terjesztő) és a kiadóknak, akik pedig így nem fizetnek a szerkesztőknek, fordítóknak, illusztrátoroknak (vannak még illusztrált felnőttkönyvek?) és nem utolsósorban az íróknak. Utóbbiak viszont ("a magyar írótársadalom színe-java", mely Bächer szerint jelen volt, beleértve őt magát) "némán tűrtek". A gyávák. Mindent lenyelnek a Matyitól egy kis alamizsnáért. Míg bezzeg a régi kiadók, Blum Béla, Cserépfalvi, Püski nem lettek dúsgazdagok, viszont kényeztették az íróikat,  vagy ha megszedték magukat, mint Miklós Andor, akkor is havonta egyszer gálánsan taxiztatták az író özvegyét.

Namost érdekelne, hogy ki volt az a szín és jav, ugyanis ennek az Alexandra 100-as toplistáján nyoma sincs. Matyi pontosan abból lett milliárdos, és azért tud mecénáskodni a színnel és javval, mert elenyésző arányban ad ki irodalomszerű könyvet. Saját minőségi kiadója az Európa, melynek az élő magyarok közül Vámos Miklós a favoritja, no comment. Ha Matyi nem adná ki azt a tömérdek csilivili albumot, pszichotömjént és mirrhát, akkor nem tudna jutalmat adni megszorult íróknak. Viszont azok a valóban kiváló írók és fordítók, akiket ismerek, még most, válság idején is rendben megkapják a pénzüket, (ha talán keveset is, vagy kevesebbet a szokottnál, de időben, szerződés szerint) pontosan azért, mert a kiadójuk nem az Alexandra-birodalom függvénye, azonkívül egy szinten felül a magyar író fő jövedelmi forrása a külföldi megjelenés, ösztöndíj és előadókörút.

Amennyiben mégis olyan kiadójuk van, amelyik a nagy hálózatok közül elsőrendűen az Alexandrától függ, akkor az biztosan nem az ő könyveikből tartja fenn magát, tehát sok mindenkit lehet szidni, elsősorban a vásárlót, aki mostanában jobban meggondolja, milyen fotóalbumot, szakácskönyvet, angyallátó-emlékiratot  vesz, de azt az üzletembert hibáztatni, aki mégiscsak fontosnak tartja a számára ráfizetéses szerzők – nem az ő szerzői! – reklámját és támogatását, dőre nyafogás.