Nem gondoltam volna, hogy valaha is posztolok Szíjjártó Péter bármilyen megnyilatkozásáról, ugyanis tökéletesen üresek egytől-egyig, csak funkciójuk van, de tartalmuk nincs, nem viszonyíthatók a valósághoz, tehát se egyetérteni nem lehet velük, se cáfolni őket, csak hinni bennük, és beizgulni úgy, ahogy SZP úr és közvetlen főnöke kívánja. Vagy nem.

De most kivételesen a való világról tett egy állítást, és ezt már érdemes jobban megnézni. Asszongya:

az állami szférában is úgy kellene eljárni, mint az üzleti életben, vagyis a piacon, ha valaki több milliárdos hiányt halmoz fel, nem a fizetését nem kapja meg, hanem kirúgják, és nem fizetnek 100 milliós végkielégítést

Nem, kérem.  Először is az üzleti életben egy menedzsmentnek nincs lehetősége van arra, hogy a veszteséges működést tartsa normálisnak, alapjáratnak, és irdatlan mínuszokat halmozzon fel, éveken, sőt évtizedeken át. Másodszor, ha ez viszonylag rövid időtávon, rossz üzletpolitika vagy a forgandó piaci szerencse miatt mégis így alakul, akkor nem a menedzsmentet cserélik le, hanem tönkremegy a cég, oszt jónapot. Egyszerűen nem érdemes, hogy az eddigi formában létezzen. Úgyhogy nem a menedzserrel, hanem a céggel történik valami lényegbevágó: felszámolják, eladják, működőképes méretre zsugorítják, átprofilírozzák, ilyesmik. Abban a pillanatban, amikor az állam közbelép és "megment" egy magáncéget, merthogy "muszáj", elkezdődnek a bkv-s típusú agyrémek, éspedig óriási méretekben.

Egyszerűen nem értem (fenét nem értem), hogy mért nem jut eszébe senkinek: ez az egész végkielégítéses cirkusz nem történt volna meg, ha a tömegközlekedést privatizálták volna. Legalább részben. Vagy még pontosabban: ha piacosítják.

Hogy senkinek sem tűnik fel: tendenciában nálunk is az a szolgáltatás működik rendesen, amelyik piaci alapra van helyezve. Amelyik nem "közfeladat", nem misszió, nem szolgáltató és boldogított állampolgár misztikus kapcsolata tömjénnel, mirrhával, jattal és hatóságosdival,  hanem szolgáltatás nyújtása ott, ahol kereslet van rá. Persze, követnek el szemétséget a magán- meg félmagán cégek is, drágítanak, otrombák, technológiailag és üzletpolitikailag lusták (főleg ha állami neveltetésű emberekre hallgatnak mint szakértőkre, és főleg ha nem lehet hozzáférni a  monopolhelyzetükhöz, az állam meg vigyáz a bokájukra), de akkor is: működnek és nyereségesek. Azaz nem minden adófizető köteles fedezni a hasaraütéssel kiszámolt költségeiket (vö. parlament – és ezeknek van pofájuk végkielégítésezni!), hanem az fizet a szolgáltatásaikért, akinek kellenek. Míg ellenben a nemes, akarommondani az államkegyenc "nem tulajdonos, csak haszonélvező, és ez a közszegénységnek egyik főoka", ahogy Széchenyi mondja.

Egyszerű összefüggések, tehát a kormányzás várományosai nagyon nem értik őket.