Úgyhogy először nézzük meg, mik azok a "lehetőségek", és miért látszik a szöveg "zavarosnak" stb. Alapvetően két okból.

1. Mert az eltelt majdnem egy évben a médiának és ennélfogva a médiában egy teljesen más történetet sulykoltak (jajdeutálom szóval narratívát). Ebben szerepelnek
– Gonoszak (Szilvásy, Laborc, Dávidék), akiknek sötét tömlöcben a helyük,
– a Komancs Sárkány által veszélyeztetetett Ártatlan Szűz (UD Zrt.),
– a csillogó páncélú, Gáncstalan és Sebezhetetlen Lovag (ügyészség),
– valamint a Jók, akik mindig igazat mondanak és mindig igazuk van, mert ők a Nemkomonisták (a Fidesz, természetesen).
Bizonyos tények (Stumpfék a főszerepők között, az UD vezetőinek virtigli III/III-as előélete, a Fidesz nemzetbiztonsági szakpolitikusainak bizalmas kapcsolata az UD-vel) már eleve kimaradnak. A tények rangjára emelkednek viszont bizonyíthatatlan sejtetések (a cd csak az NBH-tól kerülhetett Dávidhoz, a MOL- t a Habtiszta Szűz védte meg az orosz behatolástól, és a Gonoszok ezt nem tűrték) , ezért aztán nem is igényelnek bizonyítást. A mese bekajálóinak nézőpontjából azt az illetőt, aki mást mond a történtekről, mint a fenti vázlat, a) egyszerűen nem lehet érteni, b) ha lehetne, akkor is biztos, hogy hazudik, ezzel pedig valami célja van, hátsó szándéka, amit a bekajálók bármikor le tudnak vezetni  – a meséből.

2. A "lehetőségen belül" azt jelenti, hogy a teljes igazságot jogi okokból nem ajánlatos kimondani. Ez világjelenség, a jog keze mindenhol inkább a politikát csinálók felé hajlik, kivéve a hűvös, higgadt, polgárosult, északias országokat (nem hiába vezetnek a sajtószabadság világranglistáin). Magyarországon a tények és ellensúlyok valóságos hiányát (amit az eszményi állapot örökös ráolvasásával a nagy többség számára sikeresen elfednek: "az alkotmány szerint az ügyészség pártatlan kell hogy legyen, tehát pártatlan, és aki mást mond, az alkotmányos alapokat vonja kétségbe"), szóval ezt a hiányt súlyosbítja egy sajátosan hazai termék, a következő kettősség:
a) a személyes adatok védelme nemzetközi összehasonlításban is igen fejlett, sőt , főleg, ha a "mi oldalunkon" álló közszereplőről van szó, túlfejlett.
b) A privátszféra elsőrendű megsértőinek, a diktatúra állambiztonsági szerveinek a túlélése nemzetközi összehasonlításban példátlanul sikeres – nagyrészt éppen a személyesadat-védelmi mánia  következetében.
Szóval az világjelenség, hogy akik nem csinálják, hanem hivatásszerűen megfigyelik a politikát, lelkiismeretesen írnak róla stb., azok többet tudnak, mint amit jogi következmények nélkül nyilvánosságra lehet hozni. (Magyar és szlovákiai újságíró ismerőseim egyformán 1:10 arányról beszélnek. Ha leszámítunk belőle egy nagyságrend túlzást, akkor is sok marad. Lásd alább,. amit Somogyi mond a korrupció feltárásáról.) De ha a Watergate Magyarországon lett volna,
akkor nem hogy Nixon nem mondott volna le,
de különbejáratú titkosszolgálatáról, a Vízszerelőkről az ügyészség bebizonyította volna, hogy  egy becsületes őrző-védő középvállalkozás, aminek semmi köze a politikához,
nem G. Gordon Liddy került volna sittre, hanem Bernstein, Woodward és Mély Torok személyes adatok megsértéséért,
és a média két hét alatt elfelejtette volna, hogy itt tkp.betörés történt,
majd az ettől eltérő összes változatot érthetetlennek állítaná be, max. a demokraták és előretolt ékjeik szánalmas menekülési kísérletének, amit mi, igaz amerikaiak nem hiszünk el,
különben is, nem zörög a haraszt stb.

Még egyszer leírom azt a spekulációmat, vagy nevezzük inkább gondolatkísérletnek, hogy az UD Zrt. a "törököt fogtam, de nem ereszt" tipikus esete, azaz még a kormányoldal szemszögéből sem derülhet ki  róla, hogy nem szűztiszta. Annyira rá van szívódva ugyanis a két legnagyobb magyar magáncégre, a MOL-ra és az OTP-re, hogy ha kiderülne bármi turpisság, az súlyos, legalább euró-számilliókban mérhető presztizsveszteséget okozna ennek a két csoportnak, és ez láncreakciószerűen magával rántaná a magyar gazdaságot még a 7%-os zsugorodásnál is sokkal mélyebbre. Ezt  senki sem kívánhatja.

Itt két dolgot meg kell jegyezni, mielőtt magára a szövegre rátérnék:
– Nem utolsósorban éppen a veterán állambiztonságiak munkájának köszönhetően jobb sorsra érdemes és nem annyira érdemes bloggerek, szerzők szentül hiszik, hogy az állambiztonsági nyilvánosság az  "ügynöklistákról" szól, azok pedig arról, hogy becsületes, de kicsit gyenge kis- és középembereket meghurcolnak 20-25 évvel ezelőtti, semmire sem használható jelentéseik miatt.
Hát nem, az állambiztonsági nyilvánosság, amit Kenediék követelnek, a hálózatról szól, annak is a továbbélő, nem demokratikus motivációjú, hatalmas zsarolási tőkével, titkosszolgálati szakértelemmel és adatbázisokkal  felfegyverzett részéről. Az egésznek a fontosságát pedig az jelzi, hogy az "elkúrás" minden egyes váltóállításánál, legalább 2002 óta ott jeleskedett az állambiztonsági brancs mint bakter. MInt  a fenti példa mutatja, mostanáig.

– Ahogy az ún. közvélemény erről nem vesz tudomást, ugyanúgy bele van nevelve, hogy noha ezek jellegzetesen titkosszolgálati "játszmák" is lehetnek (a fogalomra példákat lehet találni Le Carré összes műveiben), itt a szereplők közül mindenki egyformán tökéletesen van informálva, és senki nem vezet meg senkit. Pedig sok mindent megmagyarázhat, ha ettől az irreális feltevéstől megszabadulunk.

Most már tényleg nézzük a szöveget.

az ügyészség valamiért, akár véletlenül is, együtt mozog egy párt vélt politikai érdekeivel.

A "valamiért, akár véletlenül is" (megismételve a Népszabadság-interjúban) az, amennyit ki lehet mondani. Minden ennél konkrétabb állítást bizonyítani kellene, éspedig bíróság előtt megálló bizonyítékokkal, de nem lehet. Ami látható, és részletesen leírható (mint pl. Laborc teszi levelében), az nem elég annak a bizonyítására, hogy az "együttmozgás" nem véletlen. A Fidesz, pontosabban fideszesek számos fontos pert nyertek meg azon az alapon, hogy az evidens tény nem  volt ráadásul lepapírozva is.

Jó lenne, ha a most éppen legnépszerűbb párt vezetése nem ringatná bele magát abba az önámításba, hogy a Jobbik szavazói csakis az MSZP-ből jönnek. A Fidesztől jönnek, és egyre csak jönni fognak, amíg a Fidesz a legfontosabb problémának egy olyan kérdést tekint, amelyet „hitelesen” csak a Jobbik tud „kezelni”. Amíg Magyarország miniszterelnökének a közbiztonságról szóló mondatára az a válasza a Fidesznek, hogy „a kormánypártok ténykedése lassan kimeríti a Btk.-t”, addig nem a Fidesz lesz a válasz erre a „problémára” hanem a Jobbik. Ez ugyanis az ő felségterületük.

Ez Fidesz-hívőknek nyilván felfoghatatlan, "érthetetlen", de attól még tény. A "'Börtönbe! Börtönbe!" skandálás azon a bizonyos 2006. október 23-i "megemlékezésen" harsogott (a kerekség kedvéért egy nem sokkal később még csapattársa által is lehazugozott III/III-as beszéde alatt). Viszont a követelés már a "provokátor" Jobbik választási szórólapjain szerepelt, miközben a Fidesz ingerülten próbálta a Jobbiktól mérsékelt irányban pozicionálni magát.  De a többi jelszó (pl. "Megvédjük a magyar földet"), sem olyan, amit a Fidesz olyan kedvében ne tűzne a zászlajára. Ha a Jobbik hamaszosat játszik, akkor a Fidesz arafatosat: befelé tüzet okád az ellenre, külső használatra eljátssza a felelős mérsékeltet. De a Hamasz  legyőzte a Fatahot, merthogy következetesebben csinálja ugyanazt.

A Fidesz vezetői közül sokan úgy gondolják, pártjuk egyik legfőbb ellenfele az MDF, mert a Jobbik megerősödése mellett nem lehet a Fidesztől balra és ellenzékben senki sem. Ez a gyávaság politikája, s bosszantó, hogy a Fidesz ilyen támogatottság és – még meglévő – hitelesség birtokában ennyire rövidlátó politikát folytat, saját kormányzását és Magyarország sikerét is kockára téve.

A gyávaság és a rövidlátás szerintem udvarias kifejezés a paranoiára. A Fidesz valamikor 2002-ben a jelek szerint elhatározta, hogy gleichschaltolja az MDF-et – az első lépés, amire már kevesen emlékeznek, az volt, hogy Dávid politikai államitkárát, azaz legközelebbi kormányzati munkatársát, Hende Csabát kooptálták a Polgári Körök mozgalmának élére.  ("Ennyire benne vagyunk abban, amit a pártodnak hiszel.") Amikor Dávidék mégis képesek voltak megállni a saját lábukon, előbb leválasztották róluk a nemzeti vakondokat (az EP-be való bejutás után), aztán 2006-ban, a két forduló között mégis szövetséget kértek, majd miután ez nem sikerült, további szalámizás következett. A megsemmisítési törekvés a sikertelen támadások után most jutott el a börtönnel való fenyegetésig. Hogy mire jó ez a Fidesznek ilyen elsöprő fölény mellett? Hogy ha esetleg valami veszélyeztetné a kétharmadukat, akkor ne a Jobbik, hanem az MDF legyen a kényszerpartner? Semmi ésszerű magyarázat nincs rá. Valamit a fejükbe vettek, és most már csak a bosszúvágy működik, a vörös köd.

Én nem tartom annyira veszélyesnek a Jobbikot, mint Somogyi, de valami nagyon el van szúrva abban a politikai rendszerben, ahol a "nálunk nincsenek szélsőségek" 20 éves hazugsága után egy olyan párt 3 képviselőjét küldjük az EP-be, amelyikkel még a tanultabb neofasiszták sem állnak szóba.

Ebben a közegben Dávid Ibolya meggyanúsítása és ezzel kapcsolatban az ügyészség tevékenysége az egész magyar demokrácia ügye. Nem egyszerűen egy büntetőügyről van szó, ez maga a politika. Történt egy-két beszélgetés, mindig két személy között. Míg az egyik személyt tanúnak idézte be az ügyészség, a másik személyt meg sem hallgatta, ellenben azonnal meggyanúsította.

Egy ilyen esetről (Csányi-Dávid) itt írtam, "Az MTI" kezdetű idézet alatt.  Ha jól értem az célzást, Csányi mégiscsak tanú volt. De akkor Dávid miért nem?

Mindeközben furcsán, több esetben törvénytelenül szivárogtak az információk. Az UD Zrt. vezetője volt az, aki „tájékoztatta” a sajtót az MDF vezetőinek „tanúmeghallgatásával” kapcsolatban. Miközben Dávid Ibolya csak toll és papír nélkül tekinthette meg az ügyészségi indítványt, a sajtónál, ismeretlen forrásból, már kint is volt az egész dokumentum. Herényi Károllyal – két héttel az esemény előtt – sajtótájékoztatón elhangzó kérdésben, egy újságíró tudatta, hogy meg fogják gyanúsítani. A nyomozási folyamat furcsaságai közül egy jogállamban egy is elég arra, hogy a legfőbb ügyész azonnal lemondjon, de legalábbis megszólaljon.

Hát igen. Többször pedzegettem a Fidesz – UD zrt – ügyészség (Pontosabban: a politikusok ügyeire specializált Központi Nyomozó Főügyészség) – MaNem-konszern négyszög lehetőségét, ami magyarázhatja az "olyan dokumentumok/felvételek kerültek lapunk/riportereink birtokába" kezdetű szövegek gyakoriságát. Hozzá kell tenni, hogy Kovács Tamás igenis megszólalt (update 05.27), és a lemondása is szóba került. Kíváncsi vagyok, most lép-e. Becsületes, sőt hősies demokrata tett volna.

Tudom, hogy tanácsadóként más ismert politikai elemző is érintett, hiszen minden félnek voltak és vannak tanácsadói. Véletlen szemtanúja voltam annak, amikor félig sírva kérlelték Dávid Ibolyát, ne hozzon nyilvánosságra több hangfelvételt. Miközben, tudomásom szerint, ő egyetlenegyet sem hozott nyilvánosságra, és őt akarták tönkretenni – nem fordítva.

Itt legalábbis Giró-Szászról lehet szó, akiről, miután "független elemzőként" többször megjósolta a dávidi MDF gyors halálát, hirtelen kiderült, hogymár tavaly nyáron Almássy teljes jogú képviselője volt. Hogy a többes szám kire vonatkozik, az ebből nem derül ki, de azok, akik "félig sírva" kérlelték Dávidot, nyilvánvalóan "Stumpféktól" jöttek. Akik fontolgatták, hogy a szűztiszta biztonságtechnikau kft-vel kompromittáló adatokat gyűjtetnek Dávidéikról, és "bizonyos vállalkozói köröktől származó" kétmilliárdot közvetítettek volna e célra. Hogy pontosan mire?

Hallottam, ahogy részletesen mesélték el Dávid Ibolyának, miként közelítették meg „speciális” eszközökkel az MDF elnökségének tagjait,

A "tanácsadóként dolgozó politikai elemzők" mindenesetre szörnyen kínosnak találhatták, ha a dolog kiderül, ezért sírtak félig. Illetve szörnyen kínos lenne normális viszonyok között. De:

És láttam azt is, hogyan változott a hangnem, amikor ezek az emberek megtudták: az ügyészség „velük van”.

Ja, ahol a "pártatlan" ügyészség valakivel van, ott a szörnyen kínos: nem gáz.

A kettő között van egy nagyon érdekes információ:

miként akartak Almássy Kornélból elnököt csinálni, hogy – bármily meglepő, engem is meglepett – aztán őt bábként mozgathassák, Orbán Viktor elleni védekezésül.

Ez a lehetőség már eszembe jutott: "nem zárható ki, hogy "egyesek" valóban nem a Fidesz érdekében, hanem a Fidesz ellenében pénzelték volna Almássyt, illetve futtattak volna fel egy fidesszerű, de orbántalan pártot", de ennek az elfogadását megnehezítette a Századvég és a pártlapként működő Heti Válasz jó kapcsolata (részletkérdés, végül is), illetve hogy Stumpfék ugyanúgy az UD-hez fordultak, ahogy a mostanában furcsa módon normálisan beszélő Kövér és a bosszút lihegő Demeter.

Mivel, hogy szépen fogalmazzak, információs aszimmetria áll fenn, innen megint csak spekulálni tudok. Emlékezetes Stumpfnak az a tavaly májusi rádiónyilakozata, ahol közölte, hogy Orbán akár nyolc évre is erős elnök lehet. Ezt kb. két hónappal követte Almássy felbukkanása elnökaspiránsként, és különféle megyei szervezetek váratlan kiállása mellette. Dávidék akkor ezt a Fidesz aknamunkájának tekintették. De mi van, ha Stumpf éppen akkor több mint kegyvesztetté vált (a Századvéget már 2007-től kiszorította a fideszes szakértői piacon a Nézőpont, de  ez nem jelentette, hogy védekezniük kell Orbán ellen). De mi van, ha az a májusi nyilatkozat lecsapta az órát? Soha nem fogom szívembe zárni Stumpfot, a 80-as évek végi népfrontos-belügyes vonal legnagyobb túlélőjét, de attól még feltételezhetem, hogy ez a mellőzött ideológus bosszúja volt: kódolt figyelmeztetés Orbán ööö tekintélyelvű tendenciájára. Akár így, akár úgy, Orbán viszont úgy foghatta fel, hogy Stumpf kikotyogta tervét, és ezzel alávágott neki, és akkor Stumpfnak már bizony volt oka rá, hogy védekező állásba vonuljon. Annyi mindenesetre világosan kiderül belőle, hogy a létező jobboldalon, konkrétan a Fidesz-birodalomban is bőven vannak befolyásos és pénzes emberek, akik átlátják, hogy Orbán mekkora gáz. Mindegy, az ügyészség "a politikai elemzőkkel" volt, most már, úgylátszik, szent a béke, persze Stumpf már nem jut soha semmilyen komoly pozícióba, bár lehet monduk a felsőház (< Hazafias Néptanács) elnöke, csengővel és kalapáccsal.

További spekuláció: mi van, ha Stumpfék azért sírtak félig, mert rájöttek, hogy az UD Zrt. – amelyikről perifériára szorulván nem sejtették, hogy nem csak egy nagyranőtt, régi haveroknak dolgozó magánnyomozó-iroda – szóval a nemárnyék nemtitkosszolgálat megvezette őket. A nemtitkosszolgálati stílusba – amit az UD-sek rendesen megtanultak annak idején, szakfőiskolán, továbbképzéseken – teljesen beleillik egy ilyen játszma. Az emberek általában axiómának veszik, hogy a lehallgatásos cd-ket az NBH dobta be Dávid postaládájába, de ez egyszerűen bizonyíthatatlan. Viszont még valaki bedobhatta: az UD Zrt. Ha azt nézzük, cui prodest, ezzel több legyet üthettek egy csapásra: Stumpf nem ugrál a továbbiakban, Dávidot összeveszejtették a láthatóan az MDF-hez húzó és Orbánnal szemben évek óta elég tartózkodó Csányival, Dávidot és főleg Szilvásyt /Laborcot gyanúba keverik és kiiktatják, na és persze a Cég, amit akkor már szuttyongatott a nemzetbiztonság, a habtiszta szenvedő szűz képében mutatkozhat.

Minderről azonban – tiszteletben tartva a jogi kereteket – nem beszélhetek, mert a végsőkig hiszek a jogállam létezésében.

mondja Somogyi. Márminthogy a magyar jogállam adottságai miatt nem lehet nevekkel, konkrétumokkal részletesen beszélni a történtekről. De aztán a létező magyar jogállamot így írja le, az ügyészség különösségeinek folytatásaként:

Ma a jogrend úgy működik, hogy korrupciós ügyeket, olyan tisztességtelen tetteket, amelyeket politikával kapcsolatban követnek el, harmadik fél, az elszenvedő alany nem tárhat fel, mert megütheti a bokáját. A korruptak egymást támogató játszmájában csak a két fél leplezhetné le egymást, de ők ebben nem érdekeltek. A tolvajbecsület erősebb, mint a törvénytisztelet.

Ez annyit jelent, hogy a korrupciós ügyeket a Fidesz és az MSZP is kompromatként használja, politikai meccs részeként (az igazságszolgáltatás sajátos alkata miatt – Somogyi meg is nevezi az ügyészséget -  az MSZP kisebb hatékonysággal), aki viszont rajtuk kívül valóban le akar leplezni bármit, az megnézheti magát. Utána sok mindent mond arról, mennyire torz a magyar nyilvánosság, teljesen egyetértek. Somogyi azt a stratégiát választja, hogy úgy kell viselkedni, mintha ez hibátlan jogállam lenne, de van persze más stratégia is, pl. idézném kezdeti Watergate-példámat. Igaz, ott a szólásszabadságot és a nyilvánosság tájékozódási jogát többre becsülik a nyilvánosságot megvezetők és leszalámizók személyes adatainak védelménél.