posztot írjak, kivéve a tavalyi hosszú ömlenyt, az kell, hogy valami egészen bődületeset mondjon, plusz a dolognak valami politikai érdekessége is legyen, különben nincs hírértéke. Ezt megfogadtam, és tartom is magam hozzá, úgyhogy az orbánfóbiázás és hasonló okosságok mellőzését ajánlom. Nem kérem, csak ajánlom  energiatakarékossági céllal, ugyanis nem reagálok rájuk.

A kettős kritériumnak a tegnapi megszólalás megfelelt, ugyanis azt a gondolatmenetet, hogy lejárt a liberálisok ideje, az új korszak jobboldali lesz, szóval azt a gondolatmenetet,

miszerint  baloldali = istentelen, családellenes, hazafiatlan, munkaellenes 68-as liberális = piacbuzi neoliberális,
de jön még kutyára dér,
Orbán egy olyan országban adta elő, az elnök orra előtt, ahol a miniszterelnököt és az elnököt a gazdasági liberális, mondhatnám, szabadpiac-mániás Demokrata Liberális Párt adta, mely különben a Fidesz testvérpártja az Európai Néppártban. Basescu érdeklődve hallgathatta a  "varázstalanításról" lantoló mérges magyar karizmatát. (Max Weber forog a sírjában.)

Eszünkbe jut erről még egy régi tusványosi beszéd, ahol Orbán kifejtette, hogy nemcsak nálunk, de az egész környéken "sodródó, tutyimutyi kormányok" vannak. Mikozben ezek a tutyimutyi kormányok egy fenét sodródtak, hanem éppen meghozták vagy fogat összeszorítva védték azokat a gazdasági intézkedéseket, amiknek köszönhetően a következő években úgy elhúztak mellettünk (ill. a pontosság kedvéért: vagy csökkentették a különbséget, és teremtették meg az elhúzás feltételeit), mint a sicc. Mielőtt valaki belekötne: tudom, Basescu a 2004-es tusványosi beszéd után csak néhány hónappal nyert elnökválasztást, és bízta meg a liberális Tariceanut a kormányalakítással, aki aztán megfelelt a tutyimutyiság és sodródás összes orbáni ismérvének, de mégiscsak meghozta azokat az intézkedéseket stb.

Jameg Obán itt arról beszélt, hogy a kétpártrendszer az igazi, mert a koalíciós  egyeztetések lassítják a kormányzást. Talpnyalók: taps. Majd a 2006-os választás első fordulója után rájött, hogy nem a kétpártrendszer az igazi, mert az győz, akinek szövetségese van. Talpnyalók: taps. Újabb három évvel később rájött, hogy a kétpártrendszernek annyi, most "centrális rendszer" épül ki, azaz (fordítok) egypártrendszer egy kis demokratikusnak nevezett cafranggal, amilyen 90 előtt is volt, és ez milyen klassz. Talpnyalók: taps.

Mindebből az derül ki, hogy Orbánnak se a gazdaságról, se a politikáról nincs használható fogalma, a saját különbejáratú, Kárpát-medencei álomvilágában él.  Azt se lehet mondani, hogy a hatalomtechnikához ért, mert hát kétszer vesztett választást nyert helyzetből , és utána sehogy se tudott előnyös pozícióból kormányt buktatni. Inkább azt lehet mondani, hogy a kormányzásból a hatalmat látja, a többi: lila köd. Ráadásul mindezt egy egyeduralomra törekvő párt egyeduralkodójaként. Ez egyébként nem az ő bűne, a rendszer ilyen, ahol a természetes kiválogatódás alapján ő maradt utolsónak  életben politikailag, az eredmény nanáhogy vissza fogja igazolni üdvtörténeti alapon, és ezért aztán ő lesz az, aki elvégezheti a szükségtelenné vált rendszer felszámolását. Namost az álomvilágból jogi(nak álcázott) és médiaeszközökkel az országhatárokon belül ideig-óráig lehet valóságot csinálni, de aztán a művalóság mégiscsak összezördül majd a valódi valósággal, és az mindenkinek fájni fog.

Update
A 9. komment 2. bek.-hez: Végül is nem csalódtam, ez szép.