Grezsa István Csongrád megyei elnök kilépett az MDF-ből, mert "lakiteleki alapítóként nem tudja elfogadni az új személyiségeket ". Tehát minél lakitelekibb az MDF, annál igazibb.
Nagy N. Péter, a Nszab talán legjózanabb és legjobb szemű vezércikkírója így foglalja össze az eredettörténetet:
"Kezdetben volt ugyanis egy tömegmozgalom, majd egy párt, amely mindent magába akart foglalni, ami Magyarországon létezik, és nem az előző rendszerhez tartozik, sőt ha népi elkötelezettségű, lett légyen az bármi is, akár még ez is belefért. "

A valóság ezzel szemben a következő: ami Lakiteleken 1987-ben megalakult, az az MSZMP egyik frakciójának értelmiségi segédcsapata volt a Kádár utódlásáért vívott küzdelem egy múló fázisában. Az egész azzal kezdődött, hogy a Magyar Néphadseregtől valahogyan megszerzett katonai sátorban Pozsgay Imre HNF-elnök, KB-tag átadta Grósz Károly miniszterelnök, PB-tag üdvözletét az egybegyülteknek, akik között saját volt minisztériumi beosztottjai vitték a prímet. "Rendszerváltásról" szó sem volt, csak arról, hogy (értelem szerint az akkori garnitúra kiseprűzése után) el kell foglalni a pozíciókat a rendszerben. Ezt keresetlenül kimondták, meg lehet nézni a jegyzőkönyvben.

Hogy "Lakitelek szelleme" miként adta el magát előbb Princz Gábornak és a BKk megyei … vállalkozóknak, majd a feddhetetlen Gyulay Endre püspöknek, azt most ne részletezzük.

Ez a tömegmozgalom, ez a népnemzeti gerincű, nemellenzéki, igaziszocialista, nem egyszerűen antikapitalista, hanem eltökélten gazdasági analfabéta nempárt szinte pancsikolt alternatív monopolhelyzetében 1989 márciusáig, amikor az alapító atyáknak is leesett, hogy Pozsgay nem biztos befutó, és lehet, hogy itt valami egészen más felállás lesz, mint eddig.  Annyi biztos, hogy többpártrendszer, ahol konkurensekkel kell megküzdeni a hatalmi pozíciókért. A lakitelekiek egyetlen okból tudták elfogadni az akkori "új személyiségeket", Antallt és lassanként gyarapodó körét: mert végül is megnyerték a választást. Ezekután bolondok lettek volna nem kiélvezni a hatalom előnyeit, a szép tisztségeket, a pénzt, a korrupciós játékteret, miközben vagy nem értettek semmit abból, amit Antall csinált, vagy utálták. Az alapító atyák alkották Antall belső ellenzékét, amíg élt, utána pedig visszavették az irányítást. Ez az ellentét soha nem került a nyilvánosság elé Debreczeni Antall-életrajzáig (1998). És azt se sokan vették észre. Orbán dolgozószobájában ott lógott Antall képe, miközben vígan bratyizott a pártbeli ellenségeivel.

Nem kell idealizálni Borosst és Dávid Ibolyát, 2002-ig kiválóan megfértek a Fidesszel is meg a lakitelekiekkel is. 2002 után viszont azzal szembesültek, hogy vagy beolvadnak a Fideszbe, vagy megpróbálnak önállóan politizálni, ami konfliktusokkal és – kis párt számára, magyar viszonyok között – gusztustalan megalkuvásokkal jár. A "lakiteleki szellemhez hű" csapatnak viszont esze ágában se volt önállóan politizálni, csak az érdekelte őket – emberileg érthető -, hogy élvezhessék a hatalom és befolyás előnyeit pályájuk és életük végéig, vagy ettől a szent pillanattól, vagy a következő választásoktól, annyit már megfelelő tőkével guggolva is. Jellemző módon Lezsákék a 2004-es EP-választási relatív siker után döntöttek úgy, hogy jobb lesz nekik a Fidesz asztala alatt. Mondom, ez emberileg érthető, kis pártnak lenni Magyarországon csapda, amiből pénz, szövetségesek és szakértők (= megint pénz) nélkül nem lehet kikerülni, viszont ilyenekre 5% körüli szavazattal nincs remény, még az is elveszik, ami van. Viszont több szavazatra sincs remény, mert azt egy bizonyos IQ-tartományban a szavazók már elveszett voksnak tartják. Úgyhogy nem azért nincs akkora kapitalizmusbarát párt, mint gyakorlatilag mindenhol a posztkommunista övezetben, mert nem lenne elég szavazója, hanem mert a magyar rendszer lehetetlenné tette a kialakulását.

A bent maradó kisebbségen kívül minden kilépő és pláne kívülálló azt hajtogatja, hogy ez már nem az "igazi MDF". De melyik az igazi? Ha a lakiteleki mozgalom, annak a mostani párt a szöges ellentétét képviseli (nagyon helyesen), tehát illene nevezet változtatnia. Ha az a párt az "igazi", ahol az alapvető ellentétet elhallgatják, az sem lehet vonatkoztatási pont. Az igazságot ki kellene mondani, és nevet változtatni.

Persze a végsőkig debilizált magyar politikai életben az igazság kimondása és a mégoly rossz akusztikájú brand lecserélése szinte biztos bukás. De Dávid Ibolyának eddig már háromszor bejött a lutri. Talán, talán?