A Konzervatórium lelkes vendégszerzője szerint ha Puskás Öcsi emlékének tiszteletét elnyeli a közöny, akkor "alkalmassá válunk minden, régen még felelőtlen, önostorozó képzelgésként felmerült ítéletre".
Atyaég. Tehát nemzetünk sorsa egy ötven évvel ezelőtt világhíres focista kultuszán áll vagy bukik. Szerintem ha ilyet komolyan le lehet írni, akkor már bukott.
De nézzünk egy apróságot:
"Mert Puskás Ferenc nem csak kiváló sportoló és hatásos személyiség volt, de olyan ember, akit Rákosi Mátyás Magyarországáról Francisco Franco Spanyolországába, majd Görögországon át Stroessner paraguayi diktatúrájába sodorta az élete, de a XX. századi történelem gerincpróbáló helyzeteiből egyenes derékkal tudott kijönni."
Hagyjuk az ortopéd mondatszerkesztést.
Sodorta? Azt.
Pinochet Chiléjét egyébként ki tetszett hagyni. Volt egy "kiváló sportoló és hatásos személyiség", aki, miután faképnél hagyta az őt egyébként ajnározó, förtelmes diktatúrát, nem a szabadságot választotta, hanem a világ másik felének legförtelmesebb diktatúráit, következetesen és sorozatban, egyenes gerinccel. Mivel a diktatúrák számára a sportsiker fontos önigazolás, kapva kaptak rajta, természetesen. Különben nagyon kedves, barátságos ember volt.
Nyugodjék békében.