Az Önök odaadó bloggerének 2007 szeptemberében volt szerencséje javasolni az előrehozott választásokat  – 2008-ra.
Indokolás: "Szóval így se reform nem lesz, se választási győzelem 2010-ben, csak egyre butább, hazugabb és depressziósabb kínlódás, sporadikus erőszakfellángolásokkal, minek végén megjelenik a Nemzet Megmentője, AKi Elhozza a Bőséget és a Nyugalmat. A választásokat éppen a további rombolás megelőzésére kellene előrehozni 2008-ra, lehetőleg még a népszavazási übükirályság elé. Ha az orbánizmus győz, bele fog bukni, és ez hasznos tanulság lesz a nemzetnek. Ha a Fidesz képes ténylegesen sarkozysta eurokonzervatív irányra váltani, cselekvőképes parlamenti többséggel, akkor elviselem a kulturális-ideológiai ökörködéseiket, hacsak az én és iskolás gyermekeim szabadságjogait nem korlátozzák."

A különbség az, hogy akkor még létezett a koalíció, és reménykedett a csodában, elméletileg még megvolt a reformok lehetősége, gyakorlatilag nem. (Kitérő: itt ne tessék "reformtébollyal" és hasonló bőcsködésekkel jönni. Amit meg kellene reformálni – egészségügy, oktatás, nyugdíj- és egyáltalán a joléti rendszer – az testében-lelkében, azaz szervezetében és filozófiájában az ún. létező szocializmus terméke. Mint ilyen, nem egyszerűen rendszer, hanem mesterséges, természetellenes rendszer, amit nem lehet két bukolikus pipázgatás közben igazgatni, szépítgetni. Sosem lesz organikus, max. kémiai értelemben, nevezetesen hogy rothad. Rendszerszerűen kell átalakítani, és nagyon. És ez az átalakítás sosem fog tetszeni a többségnek, sem a létező szocializmus termékein nevelődött "szakmáknak"', úgyhogy kár felszögezni a "nemkérdeztékmegazembereket" molinót.)  Különbség továbbá, hogy azóta a nemzetközi politikában Gyurcsányt is ejtették, hogy nagyot koppant, viszont emiatt a rég semmibe vett Orbán egy parányit felértékelődött, mert mégiscsak szóba kell állni valakivel ebből a furcsa országból. Végül különbség az, hogy az SZDSZ összeomlott, az MDF-nek, pontosabban amivé válni fog, viszont van jövője. Emlékezzünk, hogy 1994-ben senki egy lyukas garast nem adott volna a Fideszért.

Miután a csoda elmaradt, a blogger (2008.03.29) szerényen javasolta, hogy Gyurcsány talán lemondhatna végre: "az összeomlás elkerülhetetlen, illetve most történik a szemünk előtt, a késleltetés csak súlyosbítja a kárt.'"

Felvetette továbbá azt (2008.04.27), amit manapság Olajfának becéznek, és kétségbeesve próbálnak összehozni kb. 1 évvel az utolsó pillanat után: "itt egyetlen értelmes dolog van hátra: hárompárti koalíció a három nemfideszes párt normálisabb erőivel (talán összejön a 194 ember), meg egy szakértő válságmenedzser. Hogy miniszterelnök vagy pénzügyminiszter, az mellékes (de ha miniszterelnök, nyilvánvalóan nem Gyurcsány)". A szocialistáknál normálisabb erőkön azt értettem, ami a hardcore neccatlétás brigád kivonása után marad, Dávid Ibolya bokrosizmusáról akkor már tudni lehetett, az SZDSZ-ben nem tudom, kire gondoltam… Ha akkor megcsinálják, akkor talán még van idő a helyzet megmentésére vagy legalább az esélyek javítására a 2010-re ütemezett választásokon.

Mindegy, a fentiek el lettek khm, szalasztva, és így is, úgy is előrehozott választás lesz, az pedig így már nem választás lesz, hanem kivégzés. Az egy dolog, hogy a ledöföttek túlnyomó többsége megérdemli, de ami engem illet, még annyira sem bízom az Orbán nevű középkorú antidemokrata eurokonzervatív fordulatában (ami talán elég lenne, valószínűleg nem), mint másfél évvel ezelőtt.

Folyt köv: Mi jön az előrehozott választások  után?