Krauthammer a rá jellemző keserű, megértésre törekvő nyugalommal, olyan száraz iróniával, hogy az már nem is irónia – mennyire különbözik ez a tipikus magyar "jobboldali" "publicisták" visítozásától -, tömören értelmezi Obama gazdasági antréját.

"Van, aki azért lesz elnök, hogy legyen valaki" (mint Clinton), és "van, aki azért, hogy tegyen valamit" (mint Reagan).* Obama az utóbbi csoportba tartozik. Három fő programpontja: az egyetemes (távlatilag állami) egészségbiztosítás, a távlatilag ingyenes (kb. "rászorulási alapon" történő) felsőoktatás és a zöld energián alapuló, államilag pénzelt, államilag ellenőrzött gazdaság. Ez nem kevesebb forradalomnál. Ahogy Franklin Roosevelt átállította Amerikát a laissez faire gazdaságról a jóléti állam kezdeményeire, úgy állítaná át Obama Amerikát az egyelőre szerény, de azért jóléti állam pályájáról a klasszikus, európai jellegű szociáldemokráciáéra.

És itt ütött szöget a fejembe valami. Krauthammer mond egy adatot, amire nálunk nem szoktak hivatkozni. Az EU-ban az utóbbi 10 évben az állami újraelosztás egy kicsit csökkent, 48-ról 47 százalékra (ha szabad megjegyeznem, ez nem lehet független a neoliberális gazdaságpolitikát folytató új tagországok belépésétől). Az Egyesült Államokban 34-ről 40-re nőtt. Az obamai politika egyenes következményeként az olló még inkább összezárulna. (Máris brutális deficitet emlegetnek.)

Namost Magyarországon ez az érték 50% körül van, az európai átlagnál kicsit magasabb. Ahogy magasabb a senyvedő Olaszországban és a presarkozyánus Franciaországban is (egy Sarkozyről szóló könyv szerint ez náluk "identitásképző erő"). Míg Csehországban, Lengyelországban kb. 42%, Szlovákiában 40% alatt. Náluk az az evidencia, legalább a politikai elit körében, hogy fel kell zárkózni. A gazdasági növekedés pedig, ugye, minden tapasztalat szerint fordított viszonyban van az állami elvonás mértékével. Magyarországon a fideszes hivatkozások alapjául szolgáló időkben, 2001-ben 46%, volt, még mindig jóval több, mint a többi visegrádiaknál. (És  Orbán 1999-ben még 38-39%-ot ígért. Ez lett belőle.)

Magyarán: Magyarország felzárkózás helyett úgy viselkedik, mintha már felzárkózott volna, ennélfogva ugyanúgy pang – csak alacsonyabb  szinten -, mint azok, akikhez fel kíván zárkózni. És ebből – Reformszövetség ide, Bokros oda – sohase lesz felzárkózás, egyszerűen azért, mert a többségnek nem érdeke.

Itt ne tessék a nemzet közös akaratára hivatkozni. Ez marhaság. A cseheknél, szlovákoknál, lengyeleknél se volt közös akarat, sőt, akkora a megosztottság, széttöredezettség, mint annak a rendje. Amerikán kívül szinte mindenhol döntő többségben vannak a nagy állam hívei, és Amerikában is nő az arányuk.

Hacsak nincs olyan pedagógiai hatású zuhanás, amelyik elsöpri ezt az egészet, vagy megérteti a többséggel, hogy ez így nem megy (mint annak idején az angol bányászsztrájk), a felzárkózás vagy azzal indul meg, ha a kisebbség akarata demokratikusan érvényesül (mondjuk, olyan koalícióban, ahol növekedéspártiak diktálnak, a többiek meg valamiért fogcsikorgatva belemennek), és aztán a többség látja, hogy ez jó. Vagy úgy, hogy a kormányra kerülő erősember előzőleg becsapja az országot saját szándékai felől, de valami rettentően, és aztán féken tudja tartani a többséget, vagy gyorsan megértetni vele, hogy ez jó. Vannak barátaim, akik szeretnek ebben hinni, én nem hiszek. Az erősember nem akkora zseni.

*Mivel Krauthammer nem ismeri a magyar viszonyokat, nem ismerheti azt a típust sem, aki azért akar főn""ök lenni, hogy a másik(ak) ne legyen(ek), és azzal kész.