A miskolci ügyben Pásztor rendőrkapitány kritikusainak (tökfejezőinek) egyik alapérve az, hogy milyen alapon jelöli meg az elkövetők etnikai hovatartozását (a rassz szót ki nem ejtenék, hiszen az szerintük már önmagában is rasszizmus), ehhez nincs joga. Erre a főkapitány nyilván nem mondhatta azt, hogy "ránézésre", mint mindenki, a cigányokat beleértve – mert az a rendőrnek tilos. Kivéve, ha jogvédők biztatják rá a célból, hogy rábizonyíthassák rasszizmusát, ha törik, ha szakad. Pásztor, mint jogtudó ember, mondta ugyan, hogy a lekapott utcai rablók maguk nyilvánították magukat romának, ily módon romaként való definiálásuk tökéletesen jogszerű – csak hát melyik jogvédő nem feltételezi, hogy egy ilyen elvetemült rasszista tökfej természetesen hazudik is?

Az etnikum nyilvántartása ellen az alkotmányban rögzített dogmán  kívül (az alkotmány minőségéről alább még szó lesz) általában analógiás érveket hoznak fel: "Akkor mért nem tartják számon [szarkasztikus hangsúly] az egyéb (pl. német) kisebbségi stb. elkövetőket is?"
Bencze országos főkapitány ahelyett, hogy erre azt felelte volna: ha egy utcai rablássorozozatot kizárólag német kisebbségiek követnek el, és ezen identitásukat ki is nyilvánítják, annak ugyanúgy hírértéke volna, mint ha cigányok tennék, a következőt feleli:

A névből és személyleírásból, amelynek adatai között szerepel a szem színe vagy a bőr színe, bizonyos mértékig lehet következtetni a gyanúsított kisebbségi hovatartozására, de olyan kérdés nincsen a programban, amelyből egyértelműen, szükségszerűen kiderülne, hogy valaki roma, vagy mondjuk magyarországi német, szlovák, szerb, ha ő maga ezt nem kívánja közölni.

Ezzel csak egy baj van: a szem és bőr színéből + a névből (utóbbiból főleg a Monarchia nagy népmozgásai és a névmagyarosítási hullám után) csak egyetlen kisebbségre lehet következtetni. Magyarul: a cigány emberen – nem mindig, de számottevő valószínűséggel  – látszik, hogy cigány, míg a magyarországi németen (szlovákon, románon) nem látszik a kisebbségi hovatartozása.

Ezt a "látszik"-ot hívják rassznak. Ez nem etnikai hovatartozás kérdése.

A rassz, társadalomtudományi értelemben: olyan tipikus testi jegyek összessége, amikből társadalmi következtetéseket vonnak le. Figyelem: nem "olyan genotípus", hanem olyan külső megjelenés.

Ha a rasszok létezésének tudomásulvétele (amiről itt szó van), önmagában is rasszizmus, akkor mit keres a magyar alkotmányban az a kitétel, hogy senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés "faja, színe" stb. stb. miatt? Nincs odaírva, hogy "a feltételezett" , a "ráfogott" faja, színe miatt, sem azt, hogy "a rasszizmus jegyében", hanem az alkotmány által létezőnek tekintett tények miatt. De ezt a szálat még folytatjuk.

Az egyik tipikus ellenérv ilyenkor az, hogy "dehát a cigányok indoeurópai nyelvet beszélnek, tehát indoeurópaiak". A nyelv és a rassz között azonban nincs oksági kapcsolat, a haiti feketék is indoeurópai (azon belül újlatin) nyelven beszélnek. Nem szólva arról, hogy a magyarországi cigányok döntő többsége nem valamilyen indoeurópai nyelven beszél,  hanem magyarul. (Megjegyzem, már csak ezért is problémás a cigányság egységes és etnikai kisebbségként való számon tartása.) A másik érv az, hogy "akkora már a vérkeveredés, hogy nincsenek jól elkülöníthető faji [helyesen: rassz-]jegyek". Nos, az Egyesült Államokban is nagy a vérkeveredés, mégsem tudok arról, hogy Halle Berry vagy mondjuk Obama tiltakozott volna az ellen, hogy feketének tekintsék. Ez egyszerűen azért van így, mert a rassz fogalmát fehérek találták ki és vezették be, akik magukat nyilvánították alapesetnek. Lehetne kijelenteni, hogy ez implicit rasszizmus, mégse teszik. A fehér a jelöletlen, a nemfehér a jelölt.  Ezt tükrözte a mára divatjamúlt "színesbőrű" kifejezés. A dicső emlékű Martin Luther Kingnek és a NAACP-nek (Országos Szövetség a Színesbőrű Emberek Fölemelkedéséért) szerencséje volt, hogy a politikai korrektség előtti szakaszban tevékenykedtek. Ha ugyanis azt a PC elvet követik, hogy "mindenki színes, belértve a rózsaszín és bézs bőrűeket", akkor a legnagyobb gondban lehettek volna afelől, hogy kinek a jogaiért is küzdenek. (Hozzáteszem: olyan ökörség sem jutott volna eszükbe, hogy jogaik védelmének megfelelő eszköze a Színesbőrűek Országos Önkormányzata lenne. Akkor ugyanis fel kellett volna tenniük azt a kérdést, amit nálunk senki sem tett fel: hogy mi a jó eget "kormányoznak".)

Visszatérve az alkotmányra: a jogvédők fő hivatkozási alapja az alkotmány egy különösen hányaveti passzusa:

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

Aki itt a fogalmi tagolásban és a sorrendben bármi tisztaságot és logikát vél fölfedezni, kérem, szóljon. Mi az, hogy "faj"? Miben különbözik ez a "színtől"? Annyit segítek, hogy a "faj" szó jogi használata Magyarországon abból az időből ered, amikor a természettudományos (rendszertani) használat még nem sajátította ki a "species"-re. Ilyen alapon joggal mondják, hogy faj csak egy van, a Homo sapiens, beleértve a H. sapiens neanderthalensist.  A "faj" ilyetén alkalmazása 1945-ben mélyhűtőbe került, onnan pedig a rassz fogalmát alkalmazó nemzetközi dokumentumok fordításaiba, ahonnan az ilyen honi passzusokat emlékezetből át szokták másolni.

Köztársaságunk, jogállamunk eszmei megalapozásában tehát a "faj" szónak kétféle forrása van:

1. 1945 utáni nemzetközi ember- és polgárjogi dokumentumokat, amiket nagyrészt olyan országok polgárai fogalmaztak, ahol a rassz kifejezésnek társadalmi és jogi funkciói voltak. ("Amerikában verik a négereket" – ez ugye, általános emberi, sőt kapitalista probléma, nekünk ezzel nincs dolgunk.)
2. A náci fajelmélet "vívmányaival" feldúsult, ám attól függetlenül és azt megelőzően kiépült etnikai esszencialista fajfogalom, különféle magyar szaktudósok és humán értelmiségek műve. Ahol is a "faj", amelyik ellen hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak, eleve leginkább a "zsidó" szinonimája volt, majd a 44 éves mélyhűtésben végképp erre zsugorodott.  Amikor tehát zsidó jogászok, publicisták és jogvédők 1989-ben vagy 2009-ben a "rasszizmus"-t a vagy a "fajgyűlöletet" az antiszemitizmus fedőneveként használják, oda se figyelve az 1919-21-es fajvédők és a későbbi nyilasok terminológiáját veszik át. Már csak ezért sem "kell".

Talán nem ártana nevén nevezni a gyereket, rassznak a rasszt, pontosan a rasszizmus ellen, hogy a nyilasok örökösei ne gyarmatosíthassák a fogalmat.