Előzmény.

Csodák csodája, masszív és egyoldalú kecsegtető-riogató kormányzati kampány után (a Freedom House értékelése szerint Venezuelában sajtószabadság: nincs) a politika iránt érdeklődő venezuelaiak kemény 54%-a – Chávez korlátlan újraválaszthatósága mellett szavazott. Azaz 5%, csodák csodája, meggondolta magát az alig másfél évvel ezelőti véleményéhez képest. Hogy mi történt közben? Radikálisan csökkentek az olajbevételek, az történt. Hirtelen nyilvánvaló lett, hogy akármit döntött a nép 2007 végén, szükség van Chávez örökös elnökségére, nyilván hasonlóan tiszta választások sorozatában. És miért van rá szükség? Azért, hogy megszilárdíthassa a forradalom vívmányait, megvalósíthassa a 21. századi szocializmust. Az Orinoco géniuszán kívül már erre nem képes.

A BBC – idehaza mintaképnek tekintett, híres nevezetes tárgyilagosságával – alapjában véve Chávez-szimpatizáns riportot közöl a nagy eredményről. (Azt, hogy ezzel túl sok hatalom összpontosulna a kezében, azaz simán diktátor lenne, csak a "kritikusok" mondják. Ez is csak egy vélemény, ugye, a sok közül.) A kiegyensúlyozottság jegyében azért a végére odabiggyeszt egy nyúlfarknyi ellenzéki kételyt, miszerint a diadalmas Cháveznek ezekután meg kell küzdenie az agresszív bűnözés hullámával (hm) és Dél-Amerika legnagyobb inflációjával (szintén hm.) E kettő nyilván forradalmi vívmány, és még a 20. századi szocializmusnak, a Chávez-rendszer első évtizedének a gyümölcse.