Úgy kezdődött, hogy Chávez, a frissen megválasztott venezuelai elnök 1999-ben, ígéretéhez híven, népszavazást tartatott arról, hogy legyen-e alkotmányozó nemzetgyűlés, és hogy ha lesz, az az elnök iránymutatását kövesse-e mindenben.

A nép elsöprő többsége a rá jellemző bölcsességgel és tisztánlátással megszavazta, hogy legyen (92%), és kövesse (86%).

Ezekután a népszavazással létrehozott alkotmányozó nemzetgyűlés az elnök uta… iránymutatásai alapján megfogalmazta és elfogadta a 20. század utolsó szocialista alkotmányát.

Majd döntését egy újabb népszavazás valamivel kisebb, de még mindig elsöprő fölénnyel (72%) jóváhagyta.

A 20. század népszavazással jóváhagyott utolsó szocialista alkotmányában volt egy olyan, a szocialista demokrácia demokratikus jellegét erősítő kitétel, hogy a közvetlenül (azaz népszavazási alapon) megválasztott elnököt a ciklusa második felében népszavazással vissza lehet hívni.

Ezt az elnök ellenzéke elhitte, és aláírásgyűjtést indított az elnök visszahívására. Többszöri nekifutásra sikerrel is járt, csak volt egy olyan kellemetlen mellékhatás, hogy az elnök emberei szabályszerűen elrabolták az aláírási íveket, így az elnök embereinek birtokába került ellenzékének 3 millió nevet tartalmazó listája. (Aki nem hiszi, hogy ez nálunk lehetséges, járjon utána. Még rablás se kellett hozzá, elég volt a kopicédula-rendszer.) Ennek eredményeként meg is indultak az elbocsátások, de nem ám csak a politikával érintkező funkciókból, hanem egészen pitiáner állásokból  is, közszféra-szerte.

Csodák csodája, az ellenzék elvesztette a népszavazást. Az elnök – már megint kisebb, de még mindig impozáns (59%-os) – többséggel nem lett visszahívva. Ez volt az a népszavazás, amiről még a meghívott nemzetközi főellenőr, bizonyos Jimmy Carter Is Aszonta, Hogy Tiszta Volt, Semmi Kétség. Minden egyéb: imprilista rágalom.

Az elnök eme siker és újabb megválasztása (2006, 63%) hatására vérszemet kapott, és újabb 2007-ben újabb népszavazást tartatott elképezléseiről, melyek között szerepelt az elnöki hatáskör minden határon túli kiterjesztése (nemzeti bank ellenőrzése, tartományi kormányzók kinevezése, ellenőrzése és leváltása, rendkívüli állapot kihirdetése tetszés szerint stb.) és legfőképpen: a korlátlan ideig való újraválaszthatóság. 

Ez már a népnek is sok volt, és pici különbséggel (51%) leszavazta a szocialista caudillo sztálini terveit.

Ez volt az elnök első és egyetlen népszavazási veresége. "Hát, most nem sikerült" – rándította meg a vállát, és ő meg az emberei és a hívei (pl. ideát) mint a venezuelai demokrácia igaziságának (vs. büdös globálkapitalista cionimprilisták) bizonyítékára hivatkoztak rá. Kb. egy évig.

Amikor is, 2008 végén, kurvára lementek az olajárak. Erről az elnöknek hirtelen eszébe jutott, hogy az előző évben talán mégse döntött tolerálhatóan olyan jól a természettől fogva tisztánlátó venezuelai nép.  Még egyszer próbálkozni kellene, természetesen szintén népszavazáson, az élethossziglani elnökséggel. Amíg az istenadta nép még észre nem veszi, hogy apad a pénzforrás.

Na, ez lesz most vasárnap.

És naná, hogy a fenti összefüggésekből és tényekből a 2007-es  közvetlen előzmény kivételével se a Népszabadság,  se a Magyar Nemzet nem ír le semmit.

Update:
Ez külön tetszik: úgy bizonyítják, hogy nem diktátor és nem akar csalni, hogy kiutasítják azt az európai politikust, aki diktátornak nevezte és csalás szándékával gyanúsítja. Adjunk a véleményszabadságnak és a tisztaságnak. (De azért: Ki kardot fog…)