Akkor most nézzük az első kérdéses pontot:

"[A] választások között … van lehetőségük a véleménynyilvánításra és a nyomásgyakorlásra, képviselőik ellenőrzésére"

Ennek a kijelentésnek akkor van értelme, ha elfelejtjük, hogy Sólyom politikus, de még azt is, hogy alkotmányjogász. A közembernek az az élménye, hogy van itt egy kormány, aminek józan világban rég meg kellett volna buknia, de sehogy se tud megbukni. Ez nem álom és nem hazugság, hanem valóság. Az a kormány, amelyiknek egészséges parlamenti demokráciában ilyen teljesítménnyel már rég távoznia kellett volna, a magyar alkotmányos rendszerben megbuktathatatlan. Pontosabban abban, amivé ez a rendszer 1990 óta degenerálódott. Ebben a degenerálódásban pedig Sólyomnak is része van. (Jogtudósi-politikafeletti tárgyilagosságnak álcázott politikai elfogultságával, megszállott alapjogcentrikusságával – kontra alapintézmények -, azzal, hogy a gazdaságpolitikai döntőbíró szerepét vindikálta az Alkotmánybíróságnak. Vagy azzal, hogy amikor a szocik az AB határozatával szemben – ami a népszavazást másodlagosnak, komplementernek nyilvánította a képviseleti elvhez képest – rövidlátón áterőszakolták a kötelező ügydöntő népszavazást, nem az alkotmányellenességre figyelmeztetett, hanem cinikus vigyorral széttárta karját: ja, kérem, most már ez az alkotmány, egyék meg, amit főztek.) Sólyomnak szembe kellett volna néznie azzal, hogy a rendszer rossz, de erre nem képes ("az Alkotmánnyal semmi baj" – mondta volt).  Ezért definiált fogalmakkal dolgozó jogtudós létére szándékoltan kétértelműen, homályosan fogalmaz: Az ellenőrzés vagy egyszerűen a véleménynyilvánítás és nyomásgyakorlás szinonimája, és akkor egyszerűen nem mondott semmit. Vagy több, mint véleménynyilvánítás és nyomásgyakorlás, azaz magában foglalja a két választás közötti elszámoltathatóságot, számonkérést is, a kkor viszont alkotmányellenes. (Hallgatói nyilván szívesen értik így, és ezt ő is tudja. Viszont nem vállalja)

Sólyom tehát itt kénytelen volt kilépni eddig hirdetett szerepéből, és erkölcsileg sem dobott nagyot, de az egyenesség kerülésével mégiscsak kifejezte azt a valóságos tényt, hogy a jelenlegi válság a jelenlegi alkotmányos rendszer keretei között nem megoldható.