Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, ás újult erővel kezdem a szigorúan jobbító szándékú gonoszpókságot.

Penge eszű hazánkfia, George Jonas írta karácsonyi publicisztikájában:
–Exdiákok és csavargók szakadt csapataként érkeztünk meg Kanadába néhány héttel az 1956-os magyar felkelés leverése után. Az újságok "szabadságharcosoknak" neveztek bennünket. Karácsony volt, és a West Lodge-i menekültközpontban mindenkit csomag várt a fa alatt. Az ajándékokat a város gyerekei készítették, például rajzokat kitárt karú pálcikaemberekről, akik olyamiket mondanak, hogy "Ez itt a kiskutyám", vagy "Megkínálhatlak a popkornomból?"? Az egyik bátor pálcikaemberke így szólt: "Harcosok, Isten hozott a szabadságban!"
Bárcsak megtartottam volna. Vegyük észre, hogy azt mondta: "Isten hozott a szabadságban", nem pedig azt, hogy "az emberi jogokban". Ma már mementó lehetne a korról, amikor az egyiket becseréltük a másikra.
Átverés volt. Az egyetlen emberi jog a szabadság. A többi – hogy legyen lakásunk, állásunk, fölvegyenek egy klubba -: emberi becsvágy. Az emberi jogok pilótajátékában az állam  azzal táplálja A becsvágyát, hogy a kedvéért feláldozza B szabadságának egy részét, aztán C becsvágyát A szabadságának valutájában fizeti ki, mígnem a szabadság aranya átváltódik a "jogok" névre átkeresztelt ambíciók és kiváltságok inflálódó papírbankójára, amit a hatóságok nyomtatnak és osztanak szét.–

————————
Jonas ezeket egy groteszk történet kapcsán írta: egy amerikai kisfiút a félkegyelmű szülei Adolf Hitler Campbellnek neveztek el három éve, és az egyik szupermarket nem volt hajlandó ráírni a tortára, hogy "boldog születésnapot, Adolf Hitler". Aztán a másik ráírta. Innen nézve megjegyzendő az ellentmondás, hogy ha a szülőknek joguk van a bármilyen név adásával megpecsételni a gyerek életét, akkkor a szerencsétlen kiskölyöknek, aki nem tehet semmiről, mért nincs joga a tortájához (ráadásul nem nagy nyilvánosság előtt, hanem intim  – és fajilag nem kirekesztő  gyerekzsúron ette meg).

————————
Két magyar asszociáció:

– Magyarország többek között abban lóg ki Európából (egy kivétel van rajtunk kívül), hogy a gyűlöletbeszéd témájában makacsul a hagyományos amerikai elvet követi  – "a véleményszabadság az első". (Amit a ShopRite most hagyományszegő módon megsértett.) Én ezt az amerikomániát csak helyeselni tudom, de: miért ez az egyetlen, amiben az amerikai hagyományt követjük, miért csak a véleménynyilvánítás extrém formáira terjed ki (vö. ORTT, "kiegyensúlyozottság"), és miért tartozik a szitkok birodalmába a szabadság mint elv és jog minden más hagyományos amerikai megnyilvánulása? (Például a "közösségek" /városok/ azon joga, hogy szabadon élhessék mindennapi életüket, és ezért határok közé szorítsák a véleménynyilvánítás azon formáit, amik mások cselekvési szabadságát korlátozzák. Lásd gyülekezési jog, közalkalmazottak sztrájkjoga.) Én itt bizony nem következetes szabadelvű gondolkodást, hanem képmutatást és hamis világértelmezést látok.

– A kiscsókának az első születésnapjára horogkeresztes tortát rendeltek, ez se jött össze. Namost hazánk abban is kilóg Európából*, hogy egyszerre tiltja a náci/nyilas jelképeket és a vörös csillagot. Ebben mi vagyunk az egyedüliek, és föl lehetne vetni, hogy ez hogyan fér meg azzal a – máskor az EU-val szemben is vállalt – vezérelvvel, hogy "a véleményszabadság mindenek felett" . Megmondom én: sehogy. (És könnyen levezethető, hogy pár egyszerű grafikai jelkép törvénnyel való tiltása és az efölötti megelégedés az ún. elit politikai pancserségével és eufemizáló hajlamával együtt hogyan járul hozzá a nyilasok elpimaszodásához.)

* Érik egy nagy összefoglaló poszt arról, hogy mi mindenben vagyunk kivételek. Ennyi kivételesség együtt már betegség.