A tengerimalacaink finom, illatos lengyel szénát kapnak. Ha jól vagyok értesülve, a gazdák meg a minisztérium is minimálkvótát akarnak a magyar árunak.

Namost Magyarországon fű van, kasza van (nekem pl. kettő is, egy szlovén megy egy kínai), műanyagfólia van, nyomdák vannak (bár nekem belefér, hogy külföldön nyomtassák, ha olcsóbb, attól az Áldott Magyar Anyaföld mágikus kisugárzása nem csorbul), kemikáliák, szénhidrogén-intenzív gépi munkák nem kellenek, olyan bio a cucc, mint annak a rendje, az éghajlat egy fokkal kedvezőbb, a szállítási költség kisebb. Ha a boltban egymás mellett látom a magyar és a lengyel csomagolt szénát, és a magyar olcsóbb, mi a fenéért ne venném meg. Sőt, bár ellensége vagyok a protekcionizmusnak, van bennem annyi nemzeti érzés, hogy ha ugyanannyiba kerül, akkor is a magyart veszem.

De nem látom, gazdurak.

Komolyabban: t. Gazdák, t. Minisztérium, t. ilyen-olyan Országos Szervezetek és Terméktanácsok, ne velem fizettessék meg a magyar népesség egy reprezentatív részének a piaci analfabétizmusát.