Kopits György a plafontörvényről írott Wall Street Journal-cikkben megemlíti, hogy a Fidesz "nem" szavazatai kétségessé teszik, vajon a törvényben megszabott keretek fennmaradnak-e a következő választás után.

A Fidesz egyébként – némi ingadozás után – alapvetően két okból nem szavazta meg:
1. Nem vették bele a miniszterek nevesített, anyagi felelősségéről és az áht adatok manipulálásának (a mostanl szabályokon túli) kriminalizálásáról szóló javaslatot. Azaz a jelenlegi kormánypárt nem teremtette meg az ellene majdan irányuló bosszúhadjárat jogi kereteit: (Milyen furcsa, rendhagyó viselkedés, ilyesmire is csak a komcsik képesek.) Erről nyugodtan ki lehet mondani, hogy a szokásos, szándékoltan elfogadhatatlan feltétel, amire hivatkozni lehet a blokkoláskor.
2. A reáladósság-szabály "nem átlátható", és megakadályozhatja az adócsökkentést a "következő időszakban", márpedig a Fidesz ebben érdekelt. Ez viszont azzal a lehetőséggel számol, hogy a "következő" (akut válságon  túli) időszakban nem a Fidesz lesz kormányon, amit a Fidesz nyilván nem gondol komolyan. Tehát kamu érv.

Már csak azért is, mert ami a Fidesznek nem tetsző folyamat lehetőségét illeti: ugyanez a párt lelkiismeretesen megszavazta az elkúrás csomópontjában lévő száznapos programot. A hivatalos indokolás szerint vakra bízván abban, hogy a kormányt ezt majd a Fidesz ízlése szerinti vállalkozásélénkítő intézkedésekkel fogja követni. Bocsánat, de ilyen bizalom szintén nincs.

A nettó eredmény a következő:

Ha a Fidesz megszavazta az elkúrást, ellenben nem szavazta meg az elkúrást akadályozó törvényt, akkor vagy nincs jogalapja elkúrásról prédikálni,

vagy van, abban az esetben, ha a parlamentarizmust nixeli, ugyanis azt teszi nyilvánvalóvá, hogy mindegy, mit csinál a parlamentben.

Hajrá, magyarkonzervatívok. (Ad notam: magyarfoci, egybeírva.)