Mint a blog olvasói nyilván tudják, az ország és politikai rendszere belátható jövőjéről igen pesszimista a véleményem, de:

Egy politikai alku eredményeként az MDF támogatásával ment át az adótörvény.

Kóczián Péter azt írja:

Az MDF döntésével megnyitotta azt a kaput, amelyen keresztül egy másik világba látni bele. Olyanba, ahol többfajta változat is elképzelhető, ahol a jobb és baloldal nem hermetikusan elzárt egymástól.

Idézem simonmondja kommentjét az előző posztból:

Elképzeltem, hogy ha nem lett volna koalíció, sem paktum, mennyivel kevesebb eszetlen döntés született volna ebben a húsz évben. Egy kisebbségi kormány mégiscsak igyekszik. A kisebbek pedig nem csak választásokkor, hanem közte is szépen szerepelhetnek egy-egy értelmes javaslattal, aminek mások is tudnak örülni. Az egy karlendítésre megszavazott közútálatnak örvendő döntéseknek pedig megissza a levét, aki megteszi. Nem kenheti a partnerére. Az alkuk pedig teljes projektek pakolgatásával is mehetnének, nem csak öszvéreket és mutánsokat látnánk.

Az alku a kulcsszó. Igen, van valami halvány remény. Nem azért, mintha bármi esélye lenne, hogy pár hónapon belül életképes koalíció álljon föl, hanem mert végre megtört  a de facto kétpártrendszeri, katonai logika ki tudja, hány éve tartó uralma. A parlamenti politikusok paranscsosztogatás, parancsteljesítés, lerohanás, elszánt védekezés, összezárás, démonizálás és l'art pour l'art kib…ás   helyett kénytelenek alkudni és diplomatizálni. Azaz kezdenek feltünedezni az agytevékenység jelei.

Kérdés, hogy ez az olvadás meddig tart, mielőtt jönne a kvázi-egypártrendszer új jégkorszaka. Megelőzheti-e a kvázi-egypártrendszert, vajon?